Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

I. Történelmi előzmények

Az a tudat, hogy honalapító őseink fegyverei jóval különbek voltak a benszülöttekénél, még a középkor vége felé is élt a magyarokban."

8 A középkorban az egész Kárpát-medencében elterjedt a bucakohászat. A bucaműhelyekben legtöbbször készárut kovácsoltak, de gyakran eladásra is termeltek salaktalanított, előnyújtott bucavasat kovácsműhelyek számára. Árpádházi királyaink a vasipar fejlesztéséhez külföldről is hívtak be bányászokat és kohászokat. A túloldali ábra a Kárpát-medencében talált bucakemencékről készült vázlatokat mutatja be. A bucakohászok általában egyidejűleg több kemencével dolgoztak. A kemencéket a terepviszonyokhoz alkalmazkodva építették fel, arra alkalmas helyen, pl. körben vagy félkörben. Ez utóbbira szép példa a Somogyfajszon feltárt és részben rekonstruált, több mint ezer éves műhely. Ezt - a világ egyik legszebben megőrzött bucakohászműhelyét - iparrégészeti kutatások eredményei szerint a honfoglaló magyarok építették és üzemeltették. A közelben 21 kemencét találtak. Egy-egy kemence élettartama átlag 12 adag lehetett, és adagonként 2,5-3 kg nyersbucát termeltek, lágy vasat és acélt egyaránt. A nyersbucát távolabb fekvő hámorokban finomították.

9 A X-XII. századi Magyarországnak két jelentős vastermelő vidéke volt. Az egyik Vas és Sopron megye nyugati fele, a másik Borsod megye északi része, valamint a Torna és Gömör megye vele határos területe. Az északborsodi vidék vasműveléséről az 1247. évi Dédes-i „határjárás" feljegyzése is megemlékezik.

10 8 Edvi Illés A. i. m. 1901. 11. p. 9 Gömöri J. i. m. 2000. 23-28. p. 10 Heckenast G. i. m. 1991. 26. p.