Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

vő forró vizes kazánnal a városi hőellátásba besegíteni, de a később 197882-ben épült acélműi LD hőhasznosítója is bekapcsolható volt a fűtési rendszerbe. A két létesítmény az Erőmű és Fűtőmű közötti technológiai kapcsolat a földgázellátásra, előlágyított pótvíz és tűzi víz biztosítására és a városi fűtési rendszer biztonságát szolgáló gőzzel működő nyomástartásra terjedt ki. Az Erőmű fejlesztésének egy másik lényegesnek mondható lépését a III. számú kohóhoz egy korszerű, szabályozható, magasabb toroknyomást biztosító japán turbókompresszor telepítése jelentette. A korábban telepített Lenin fúvók tartalék alkatrész ellátása egyre nehézkesebbé vált, ezért kellett ezen a területen is előre lépni, sőt később megoldást találni arra, hogy a kiskohókat is ugyanerről a japán kompresszorról lehessen fúvott levegővel ellátni. A japán turbókompresszor lánggépgyári gőzturbina meghajtással (A képen: Solymosi Ágoston vezetőgépész látható)