Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

A nagyolvasztó telep tervezésével és építésével egy időben dönteni kellett a kohókat kiszolgáló létesítmények (fúvott levegő, hűtővíz, villamos energia stb.) telepítésére és fejlesztésére. A legcélszerűbb megoldás volt a nagyolvasztó telep mellé építendő „Erőmű központ" létrehozása, ahol a fúvott levegőtermelés, mint elsődleges kohóműködési feltétel, a villamos energiatermelés fejlesztésének lehetősége biztosítva volt, valamint egyéb gőz igények kiszolgálására is lehetőség nyílt. A villamos energiatermelés szükségességét nemcsak a kohók igénye, hanem a hengersori hajtások villamos hajtásokká történő átalakítása is igényelte. Az Erőmű építése a Nagyolvasztóval egy időben kezdődött (az első elnevezés gázközpont volt) és több lépcsőben valósult meg, közben 1917-ben „Martin-kemencék" építésére is sor került, annak ellenére, hogy nyersvas hiány és termelés visszaesés mutatkozott, az I. számú kohó építése is rendkívül lassan haladt és csak 1926-ban fejeződött be. Az Erőmű építésének fontos része volt az úgynevezett „fúvógépház", amely a kohók fúvott levegő ellátását biztosította, ez jelentette az első lépcsőt, maga az épület a hozzátartozó szociális létesítményekkel és a gázmotorokkal hajtott fúvógépek telepítésével. A gázmotorok a gázgenerátor telepen termelt „generátorgázzal" üzemeltek, amely csővezetéken érkezett az Erőmű fúvógépházába, de lehetőség volt a kohók torokgázának felhasználására is. Ugyancsak gázcsővezeték volt kiépítve a későbbi „DIMAVAG" területén épült elektromos központ gázmotorjai számára is, amelyből fejlődött tovább a „Nyugati Erőmü"-nek elnevezett létesítmény. Az első lépcsőhöz tartozik a villamos energia igény növekedése miatt, egy korszerű, szénbázisra épülő hőerőmű megvalósítása is. Az Erőmű kazánház építése két ütemre lett bontva, első ütemben három, egyenként 30 t/h teljesítményű 30 bar, 420 °C-os középnyomású gőz előállítására alkalmas KSG kazán telepítésére került sor, 1938-tól kezdődően, majd a második ütemben még két KSG kazán és két, egyenként 25 t/h teljesítményű SULZER kazán került telepítésre a hozzá tartozó tápvíz szivattyúkkal, táptartályokkal és vízlágyító berendezésekkel. A kazánház teljes kiépítettsége 1954-ben fejeződött be, a beépített kapacitás 200 t/h gőz lett.