Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

nem helyezett téglagyári transzformátor állomás sérült meg. Mindkét helyen a helyreállítási munkálatokat azonnal megkezdték és pár napon belül a berendezések üzemképes állapotba kerültek. A kábelhálózatból a 44. számú kábelt (Keleti Erőmü-áramelosztó) és a téglagyár betáplálási kábelét érte bombatalálat. A háború után miniszteri rendeletre a MA VAG szénbányák: • Lyukóbánya, • Baross-akna, • Pálinkási, • Pereces, • Csanyik, • Ormospuszta, • Alberttelep 1946. november hónapban a Magyar Állami Szénbányák (MASZ) vállalatnak a bányaüzemek villamos energia fogadó, elosztó és átalakító állomásaival együtt átadásra kerültek. A Nemesacélkovácsműhely légsűrítő gépházába az üresen álló 100 nrVperc rotációs kompresszor helyére az Ujgyári kiskovácsmühelyben felesleges 820 LE, 418 fordulatú villamosmotorral hajtott rotációs kompresszort telepítették. Az Elektroacélműben 1948. március 18-án helyezték üzembe a 2,25 MVA, 3 kV, 50 periódusú 6 tonnás kemence transzformátorát. A Nagykovácsműhelyben 1948. december 28-án üzembe helyezték az abroncs hőkezelő kemence 0,45 MVA, 3/0,23 kV, 50 periódusú transzformátorát. A létesítmény 1951. június 9-én egy 0,5 MVA, 3/0,23 kV 50 periódusú transzformátorral bővült. A vasgyár elavult villamoselosztási rendszere a megnövekedett igényeknek már nem tudott eleget tenni, ezért az 1945. év végén életre hívott Energia Főosztály napirendre tűzte a gyári hálózat teljes felújítását. A terv lényege, hogy a vasgyár megnövekedett villamos energia igénye a már tervezés alatt álló országos együttműködő energiarendszer 100 kV-os hálózatáról nyerjen kielégítést. Ezért a fogyasztói igények kielégítése céljából tervezni és kivitelezni kell: • a vasgyár déli, vagy keleti oldalán, de gyáron kívül egy 100/35 kV-os, a vasgyár céljait szolgáló, és nem a vasgyár kezelésében lévő, leg-