Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései
kon elszivárgó nagymennyiségű pakura kb. félév múltán már az Acélmű hajójában, utána pedig a Szinvában jelent meg és az üzemi berendezésekben okozott zavarokon túl többmilliós vízszennyezési bírságot eredményezett a fűtőanyagváltásban tervezett megtakarítás helyett. A károk elhárítására a Húzóműhely nyugati végénél 1962-ben 2 db 10 000 m 3-es acéltartályt és szivattyútelepet kellett építeni, a bunkereket pedig csak mint lefejtőtelepet és erősen korlátozott tárolókapacitású melegentartó tároló-átemelő berendezést használtunk. A III. sz. kohó belépésével megnövekedett a kohógázmennyiség felhasználása, a pakura, majd földgáztüzelés bevezetése döntő fordulatot jelentett a generátorgáz termelésben. Az üzemelő generátorok száma 1958—59-től 26-28 db-ra csökkent, de a nagymértékű kohógáz mennyiségi ingadozás (Cowper váltások, adagolási torokzár nyitások, kis és nagyjavítások miatt) szükségessé tette 10-12 egység állandó bevezetésre készen (tűz alatt) tartását, természetesen a hozzá szükséges személyzettel. A mexikóvölgyi mészégető leégése, a véglegesen leállított, de még nem lebontott generátorok és adagolódaru, valamint a szükségből tartott kihasználatlan kezelőszemélyzet részére elfoglaltság keresése adta közösen az ötletet a generátorok átalakítása útján mészégetés bevezetésére. Ez bármikor leállítható volt, így a kezelőszemélyzetet kohógáz csökkenés esetén pillanatok alatt át lehetett csoportosítani a tartalék generátorok üzembeállítására. A két tevékenység lényegében majdnem azonos volt, így a kezelők betanítása tulajdonképpen semmi új dolgot nem jelentett, hála a korábban tartott szakmunkássá való átminősítés érdekében végzett tanfolyamnak. A mészégetés olyan sikeres ötletnek bizonyult, hogy a kb. féléves átépítés és gyártástechnológia kialakítása után 1958-tól önkezelésbe vettük a vállalat teljes égetett mész szükségletének biztosítását, sőt a termelési feleslegből a szociális ellátási törvény kihasználásával a vállalat dolgozóinak igényét is önköltségi áron el tudtuk látni. Mivel az égetést kohógázzal végeztük, önköltségi árunk alacsonyabb volt és mivel a beosztottak munkabérét is a generátori elfoglaltsággal arányosan számoltuk el, önköltségi árunk a tervhivatali szabott árnál 25%-kal volt alacsonyabb, ami a vásárlóknál és az acélgyártásban egyaránt kedvező volt. A földgáztüzelés több üzemben történt teljesmértékű bevezetése, egyéb területeken pedig a kohógázhasználatban fűtőérték javításra történt keverésre