Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

A megnőtt termelés és szénfogyasztás szükségessé tette a vasúti kocsik mozgatásához kombinált vágányrendszer kiépítését, továbbá a Sásas-völgy ekkorra való feltöltődése, valamint az út-vasút építkezéseknél és a mezőkö­vesdi repülőtér építésénél jelentkező töltőanyag igény kielégítését jelentő salakértékesítési haszonnal járó lehetőség eredményezte a salakeltávolítás MÁV vagonokra való átállítását és ehhez a salakszinti vágányzat normál nyomtávra való átalakítását. Ezek végrehajtására az 1952-54-es évek folya­mán került sor. Az üzem életében komoly termelési zavart jelentett az idegen szénfajta megjelenése. Csak a felhasználás megindulásával derült ki, hogy míg a pere­ces-környéki szenek salakjának olvadási hőfoka 1 350 °C, a mátravidéki szenek salakja már 1 200 °C-on összeolvad és a generátorokban zárványo­kat, felégéseket okoz és a megolvadt salakot a generátor rostélyszerkezete nem tudja a vízzáron át kihordani, annak eltávolítása embertelen többlet­munkát jelentett. Ezt a problémát csak közel egy éves, részben szervezési, részben nevelési meggyőző munkával sikerült megoldani. A szervezési változtatás abban állt, hogy a szénbeszállítást és lerakást kel­lett szabályozni. A külső bányákat (4 db) az üzemeknél nem érdekelt Anyag­ellátási Főosztály útján kellett rábírni az általunk használható szemnagyság szerinti osztályozásra. A teljesen más érdekeltségű MÁV-ot rábírni, hogy a nála szokásos rendszertelen időszakokban történő „összeszedett irányvonat­ok" helyett a bányavasúttal egyeztetett időpontokban és a bunkerrendnek megfelelő rendezettségben hozza fel az egy mozgatással beállítható maximá­lisan négy, később a megépült kiváltó vágány segítségével, kézi csörlőzéssel cserélhető nyolc kocsit. A Bányavasúttal és helyi bányákkal egyezkedni kellett, hogy az osztályozó berendezés alól kocka-dió rendben álló szerelvé­nyeket szakítsa szét és fordítsa át dió-kocka rendbe. A gyár szétszórt terüle­tein dolgozó és csak a szerelvények érkezésekor idecsoportosított Rakodó üzemi brigádokat rá kellett bírni, hogy a kocsik kézi mozgatásával azokat a szén eredete és szemnagysága szerint mindig azonos bunkerrekeszbe ürítsék. A szemléletváltás saját dolgozóinknál ugyancsak szívós, sokszor kímé­letlen ellenkezést kiváltó rendelkező és ellenőrző tevékenységet igényelt. A modernizációs intézkedések ugyan 1947—48-tól kezdődtek, azonban lénye­ges eredmény csak 1957-58-ban jelentkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents