Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
ben épült Sajó parti „A" vízmüvei sikerült megoldani, ahonnan 1 200 m 3 /h vízszállításra volt lehetőség. A növekvő vízfogyasztás és forgalmazás biztosítására a gyár alsó szintjén is épült egy vízmű a „C" vízmű telep, amely az üzemek elhasznált és derített vizét nyomta vissza a hálózatba. Az ipari vizet szolgáltató vízmüvek mellett kiépültek a nagyobb mennyiségű hűtővizet igénylő üzemek saját vízgépházai (nagyolvasztó „D" gépház, acélműi, hengerdei vízgépházak), amelyek hűtővíz keringtető rendszerrel oldották meg a hűtést. Az ivóvízellátást is a bükki forrásokból sikerült megoldani, részben gravitációval. A diósgyőri források vizét centrifugál szivattyúk, jutatták az ivóvíztárolóba. A gyár vízgazdálkodási rendszere az eltelt több mint 100 év alatt az egyes üzemek telepítésével, illetve a gyártási folyamatok korszerűsítésével többé-kevésbé párhuzamosan fejlődött. A különböző időszakban történt fejlesztések az adott évtized műszaki színvonalán valósultak meg, így a jelen viszonyok között már nem mindegyik korszerű. Végül is a kohászat iparivíz ellátása az 1950-es, 1960-as évektől az „A" és „B" sajátkezelésű vízmű telepek segítségével történik. Az „A" vízmű a gyártól 12 km-re a Sajó folyó jobb partján épülve, felszíni vízkivételi művel biztosította a kohászat frissvíz igényének nagyobbik hányadát. Az 1 200 köbméter átlagos vízmennyiségre méretezett iker elrendezésű, kotróval ellátott kivételi műről került a víz a homokfogóra, majd további kezelés céljából 2 db 22 m átmérőjű Dorr ülepítőbe. A kezelt vizet magasnyomású szivattyúkkal szállították a „B" telepre, a városon keresztül kiépített, NA 600-as és egy NA 700-as főnyomó vezetéken. Az 1990-es évek közepén, a kohászatban történt szerkezetváltás (mini acélmű, nagyolvasztó leállítása) és a korábban kialakított visszaforgatott vízrendszer következtében a friss víz igények lecsökkentek, a szükséges pótvíz a Szinva patakból biztosítható volt. A Sajó parti „A" vízmű egy ideig tartalékban volt, majd 1997-től végleg leállításra került.
