Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A Nagyolvasztó irodaház, bal oldalán a 3 kV-os alállomás, alul a hűtővíz „D" gépház A/l-es alállomás Az A/l-es alállomás építését az 1950-es években a Martin-acélmű fejlesztése és az acélöntödei ívkemencék biztonságos energia ellátása indokolta. Az alállomás elhelyezkedéséből adódóan a „régi" gyártelepen újjáépült kovácsműhely, vasöntöde, finomhengerde, téglagyár, megmunkáló műhelyek, és sok kisebb fogyasztó villamos energiaellátását biztosította. Jelenlegi funkciója főleg a Borsod Metál Öntöde ívkemencéi, a Hámor Rt és a Téglagyár, mint nagyfogyasztók és az időközben betelepült „idegen" cégek, ellátására korlátozódik. Tartalék betáplálási lehetőséget biztosít az A/2 alállomás és az Erőmű irányába. Megtáplálása az ÉMÁSZ-DAM 120/35 kV-os állomásról 3 kábelen keresztül történik. Ebből a kapcsolótérből van, illetve vannak ellátva az 5 db 35/3 kV-os transzformátor, a 3 kV-os kapcsolótéren keresztül a BMÖ ívkemencéi, a Hámor Rt 3 kV-os fogyasztói és az állomáshoz tartozó külső területek 3/0, 4 kV-os transzformátorállomásai (BMÖ, Hámor, CH, Megaszer, Téglagyár, Gázellátás, Egyedi Gépgyár stb. transzformátorállomásai). Mindkét kapcsolótér az EMASZ tulajdonában van, és a DunafenEnergiaszolgáltató Kft. kezelésében üzemel. KÖH Fotótár