Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A diósgyőri kohászat tüzeléstechnikai tevékenysége és kapcsolata a Tüzeléstechnikai Kutatóintézettel A tüzeléstechnika mindig nagy szerepet játszott a különböző kohászati technológiák alkalmazásában. A hőtermelés a martinkohók, kemencék, kazánok, nagyolvasztók, léghevítők stb. területén mindenütt megtalálható. Az ezekkel kapcsolatos tüzeléstechnikai ismeretek megszerzése és fejlesztése, a technológiákhoz alkalmazkodva, az energiagazdálkodást is figyelembe véve, kezdettől fogva nagy jelentősséggel bírt. A diósgyőri kohászat történetében jelentős fontosságú lépésnek tekinthető az 1906-ban bevezetett ifj. Kerpely Antal-féle forgórostélyos gázgenerátor, amely először kísérletként került bevezetésre, majd az új hengerde generátor épületében 1907-ben 12 db, 1908-ban 8 db és 1910-ben 4 db gázgenerátor telepítésére került sor. Az új hengerde épületében egy gázvizsgáló műhely is berendezésre került. Ez jelentette a tüzeléstechnikai szakmai tevékenység kezdetét (a szerző feltételezése), a fejlesztések, kutatások gyökereit a diósgyőri kohászatban. Később a neves egyetemi oktató Diószeghy Dániel professzor által, 1958-ban, a Miskolci Egyetemen-megszervezett „Hőtechnikai Kutatóállomás", amely az 1963-ban megalakult Tüzeléstechnikai Kutatóintézet, a továbbiakban TÜKI, jogelődjének tekinthető. A kutatóintézet részét képezte a kohászat területén létesült Lángvizsgáló üzem, először a mai gázfogadó állomás mellett, a jelenlegi Foszfátozó üzem helyén. Az új Acélmű építése miatt, egy korszerű Lángvizsgáló üzem építésére került sor a Fűtőmű közvetlen szomszédságában. Ez most a Fűtőmű területén megvalósuló „gázturbinás erőmű" építése kapcsán a Magyar Villamos Művek tulajdona. A kohászat energiaellátó rendszerének kiépülése és gazdaságos működtetése igényelte egy központi, energetikai kérdéseket összehangoló kezdetben „főtanácsosi", majd később „főenergetikusi" szervezet létrehozását, amelynek feladatai közé tartozott többek között az energiagazdálkodás és azon belül kiemelten a tüzeléstechnikával való foglalkozás. A tüzeléstechnikai részleg szoros kapcsolatot tartott a gáztermelőkkel és a felhasználó üzemek berendezés kezelőivel. Később a pakurával üzemelő kemencék tüzelési viszonyainak ellenőrzése is ide tartozott.