Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

Ipari vízellátás: A vállalat belső ipari víz ellátása négy főnyomóvezetéken nyugszik. Ezek a vezetékek a „C"-telepről indulnak és egymással összekötve körvezetékként üzemelnek. • G 13-as NA 800-as vezeték • G 14-es NA 800-as vezeték • Nemesacélhengermű NA 720-as vezeték • Tűzivíz NA 500-as vezeték. Az 0 500-as tűzivíz vezeték a Varga-hegyen elhelyezkedő 10 ezer m

3-es iparivíz tározó töltését is ellátja. Fő fogyasztók: Durvahengerde 1 300 m

3

/h Nemesacélhengermű 700 m

3

/h Középhengermű 700 m

3

/h Kovácsműhely 100 m

3

/h Elektroacélmű 100 m

3

/h CH Rt. 100 m

3

/h Elex 200 m

3

/h. Összességében az óránkénti vízforgalom a termelő üzemek fogyasztásának függvényében 2 500-3 400 m

3

/h. A Nagyolvasztó és a Kombinált acélmű saját recirkulációs hűtővízrendszerrel üzemel, ezekhez a rendszerekhez csak a pótvizet szolgáltatja az Energia részleg. A vállalat hűtővízrendszerének frissvíz pótlását, illetve a Vízlágyító alapvíz ellátását a Szinva-patakra telepített „B"-telep és a Sajó folyóra telepített „A"-jelű vízkivételi szivattyúgépház biztosítja. A Sajószigeti úton lévő „A"-telepről 2 db vezeték ( NA 600, NA 720) indul ki, melyek a városon áthaladva, a Nagyváthy utcában a Szinva jobb partján egyesülnek és tovább egy NA 600-as vezeték fut a „B"-telepig. Ebből egy NA 300-as pótvízvezeték a „C"-telepre, két NA 300-as vezeték pedig a NAC-Sajó gépházba ágazik le. A „C"-telep pótvíz igénye 50-100 m

3

/h. A vállalathoz nem tartozó frissvíz fogyasztók: Drótgyár, BÉM, Patyolat, Növényvédő Állomás, KOALFÉM, Posta-Garázs, GOV, Kenyérgyár, DIGÉP. Külső fogyasztás: 10 m

3

/h.