Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

Lektori ajánlás

Lektori ajánlás Amikor a régi 3-as úton elérjük Miskolc déli kapuját, majd követve az útbaigazító táblát Lillafüred felé kanyarodunk, az Egyetemváros mellett elhaladva felkapaszkodunk a Varga hegyre. Igazából egy jókora dombocska, amely a Szinva patak keskeny völgyében elnyújtózkodó város felett maga­sodik. Az idelátogató turistát évtizedekig nem túlságosan vonzotta a „pisz­kosnak" kikiáltott gyárváros látványa, az úti cél Lillafüred, vagy Miskolc­Tapolca csodás természeti látványosságainak felfedezése volt. Mégis, a dombocska tetejére érve, az egyenes útszakaszon lassítanak a járművek, sokan megállnak, mert jobb kéz felől eléjük tárul a középső városrész látvá­nya madártávlatból. Közvetlen a domb alatt csarnokok és gyárkémények sokasága magasodik, az egykor szebb napokat látott gyáróriás, a diósgyőri acélgyár, a volt Lenin Kohászati Művek látványa fogadja a szemlélődőt. Akár nappal, akár éjjel a fények bűvöletében nézelődünk, különös érzés vesz rajtunk erőt. A gyár maga az élő történelem, s bár ma már a látványos nyüzsgésnek alig vannak a magasból látható jelei, a kiterjedt út- és vasúthálózat, a csőve­zetékrendszerek kusza sokasága valaha volt óriási pezsgést sejtet. Szeretnék minden érdeklődőhöz, szimpatizánshoz vagy becsmérlőén méregetőhöz oda­lépni és mesélni a magyar történelem és ipartörténet eme gyöngyszemének több száz éves múltjáról, izgalmas, a létért és fejlődésért folytatott harcáról Mária Terézia császár- és királynőtől egészen napjainkig. De tudom, érzem hiába a mérhetetlen tisztelet és szeretet méltatlan lennék erre a megtisztelte­tésre és ismereteim is hiányosak ahhoz, hogy tényszerű és tárgyilagos le­gyek. Mégis, apáink és dédapáink emléke, szűkebb pátriánk, szakmánk sze­retete parancsoló hangként olvadt egybe az érdeklődők kérdéseivel, az igénnyel, hogy emléket állítsunk mindazoknak, akik életükkel példát mutat­tak a kohász szakma szeretetéből, emberi helytállásból. Az elmúlt években számtalan munkatársunk, barátunk ragadott tollat, hogy a hősi kezdetekről számoljon be akár regény formájában, akár egy-egy szakmai terület életét bemutató monográfiát publikálva. Örültünk ezeknek az írásoknak és örömmel teli, nosztalgikus érzésekkel fogadtuk valamennyit. Én magam, aki 35 évig lehettem ennek a kohász közösségnek a tagja, mégis őszinte csodálattal, bár kicsit szkeptikusan fogadtam atyai jóbarátom, Boros Árpád elhatározását, hogy átfogó, több kötetbe rendezett formában írja meg a diósgyőri kohászat történetét. És elindult az évekig tartó munka, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents