Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

VHP ívkemence fenékcsapolásra történő átalakítása: A korszerűtlen, nagy energiaráfordítással üzemelő SM kemencék leállítása és az ötvözött acélgyártási program feltételeinek megteremtése szükségessé tette az UHP ívkemence korszerűsítését, annak fenékcsapolásra történő átalakítását, az úgynevezett fémvisszatartásos olvasztási technológia bevezetését. A fejlesztés következtében a termelés 30 kt/év-re nő, a fajlagos villamos energia felhasználás 20 kWh/t-val csökken. A tűzállóanyag és elektróda felhasználás csökkenéséből, a folyékony fém reoxidációjának elmaradásából, a salakvisszatartásból és a fémvisszatartásos technológiából 31,9 MFt többleteredmény jelentkezik. (Pénzügyi forráshiány és technológiai megfontolások miatt nem valósult meg.) 50 tonnás (szovjet) ívkemence intenzifikálása: A kemence leromlott műszaki állapota, valamint a gazdaságos ötvözött acélgyártás bővítése indokolttá teszi a következő kiegészítő korszerűsítések megvalósítását: • nagyobb transzformátor teljesítmény alkalmazása, • oxigén - földgáz égők beépítése, • az oxigén frissítés feltételeinek megteremtése, • vízhűtéses falazat és fedél alkalmazása. A felsorolt korszerűsítések lehetővé teszik az olvasztási teljesítmény növekedését. A finomítási müvelet kemencéből üstbe történő áthelyezésével összességében mintegy 100 kWh/t fajlagos villamos energia megtakarítás érhető el. A termelés éves szinten mintegy 130 kt - ra növelhető. (A tervezett fejlesztés csak részben, a villamos energia bevitel tekintetében valósult meg.)