Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)
IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében
A vázolt fejlesztések felfutás után 1988-tól várhatóan 1 200 TJ energiamegtakarítást eredményezhetnek. A megtakarítás elérheti a 170 MFt/év értéket. A vállalat hazai és külföldi tudományos intézetek, szakértők bevonásával kidolgozta a rövid-, közép- és hosszútávon megvalósításra tervezett energiaracionalizálási programját. A program a külső forrásból (pályázatok, bankhitelek, világbankhitel) megvalósítható fejlesztések mellett kiemelten számol technológiai fejlesztési intézkedések, korszerűsítő felújítások és karbantartások, jóminőségü alapanyagok, illetve féltermékek gazdaságos beszerzésével és felhasználásával, hulladék energiák, anyagok kiterjedtebb újrahasznosításával. A tervezett intézkedések a vertikális technológiai felépítésnek megfelelően a következők szerint összegezhetők: Nyersvasgyártás ///. sz- nagyolvasztó energetikai korszerűsítése a kohó átépítésénél: A vállalat biztonsági okokból III. sz. kohójának átépítését lényegesen tovább nem halaszthatta, ezért kénytelen volt az átépítést a meglévő fő méretparamétereken belül korszerűsítéssel megvalósítani. A korszerűsítés alapvetően a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére irányult, s ennek keretében megvalósult: • energiamérleg készítő és optimalizáló mikroszámítógépes értékelő rendszere, • mikroprocesszoros elméleti égéshőmérséklet számító készülék beépítése, • nyersvas hőmérséklet folyamatos mérése és a kohójárat vezetés ben történő visszacsatolása, • formakiégést ellenőrző rendszerek kialakítása, • nyersvascsapoló csatorna befedése, • energiafelhasználás optimalizáláshoz szükséges mérő- és elemző készülékek beépítése. Korszerűsítésre került még továbbá az optimális energiafelhasználáshoz hozzájáruló méréstechnikai rendszer, elgőzölögtető hűtés rendszere, szalagos elegymérlegelő és adagoló rendszer, valamint kokszmérlegelő és nedvességkorrigáló rendszer.
