Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

Dissous-gáz gyártása: A dissous-gáz alapanyaga a karbid. Vízzel egyesülve gyúlékony gáz képződik, amelyet hegesztéshez, lángvágáshoz, lángfuvatáshoz használtak fel. Mellékterméke a karbidiszap, vagy karbidmész. Ezt mész helyett általában a gyár dolgozóinak kislakásépítéseihez használták fel. Oxigéngyár Az oxigéngyártás alapanyaga a levegő. A gyártás a levegő beszívásával és kompresszorokkal való sűrítésével kezdődött. A komprimált levegőt a lúgmosó toronyba juttatták, ahol a keringető szivattyú nátronlúggal permetezte, ezáltal kimosta a széndioxid tartalmát. Az így megtisztított levegő a kompresszor 2. és 3. fokozatába jutott, ahol lehűtötték és a cseppfogó berendezés segítségével leválasztották a finom olajokat. Ezután a levegő nedvességtartalmát lekötötték a szilikagéllel töltött levegőszárítóban. A további állomás az oxigénfejlesztő volt, ahol mélyhűtéssel az oxigén folyékony állapotban kivált. A folyékony oxigént újra gáz halmazállapotúvá tették, s így került a töltőhelyiségbe, ahol palackozták, vagy távvezetékbe táplálták. Termelőegységei: Levegő-kompresszorok 8 db, levegő szétválasztok 5 db, oxigéntöltő kompresszorok, palacktöltő kompresszorok 2x15 palack töltésére, dissousgáz fejlesztő 20 kg/h teljesítményű. Segédberendezései: Lúgmosótornyok, keringető szivattyú, szárítótartályok, töltőberendezések, dissous gáz karbid-adagoló, forgórostélyos fejlesztő, vízzsák, gazométer, tisztítótartályok, töltőgép, villanymotor, acetontöltő, palacktöltő. A gyár ezidőben meglévő oxigéngyárát, ami a mai Nemesacélhengermű helyén, a volt salakhalnán működött tovább már nem fejlesztette, mert helyette egy új, korszerű oxigéngyár építését tervezte, lehetőleg a telephelyen kívül eső oxigéndús környezetben, ami azóta meg is valósult.