Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

Ajánlás

Ajánlás Kiszely Gyula köztiszteletben álló ipartörténész, a diósgyőri kohászat történetének kutatója éppen 10 éve 1997-ben gyújtotta meg az emlékezés mécsesét. Ez időtől kezdve a gyár neves szakemberei táplálták ezt a lángot és immáron 18 kötetre gyarapodott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár szerkesztésében megjelent „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" című monográfia. Jelen kötet szerzője több éve kutatja, rendezi a diósgyőri kohászat dokumentumait, történéseinek pedig több mint 50 évig, nemcsak mint végrehajtó alkalmazottja volt, hanem hosszú évtizedeken keresztül jobbító szándékú alakítója, a gyár sorsáért aggódó, de mindig optimista jövőt látó munkása is. Kutatásait és megélt emlékeit eddig 3 kötetben foglalta össze. Ha a kedves érdeklődő ezt a könyvet kezébe veszi, és a címlapot megnézi első pillantásra azt látja, hogy ebben a sorozatban ez a 18. opus. Ilyenkor mindig az vetődik fel, hogy Diósgyőrről, de különösen a diósgyőri kohászatról mit lehet ennyit írni. Számos nagy tudással rendelkező ipartörténész, a gyár életét egykor irányító szakember már közreadta azokat a köteteket, amelyekből a gyár történelmére kíváncsi olvasó megtudhatja, hogy e térségben már közel 240 éve működő vaskohászat miért pont akkor, miért pont ide került, a gyár egyes fejlődési szakaszaiban milyen acélgyártási technikákat alkalmaztak. Vázlatosan és csak olyan szintig amennyit a helyi vas- és acélgyártás technológiai fejlődésének ismertetése megkövetelt, adtak támpontot a kapcsolódó, nélkülözhetetlen társ szakterületek ez esetben az energia szolgáltatás technikai eszközeinek fejlődési folyamatára. így arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ez az iparág - dacolva minden politikai, gazdasági és szakmai kihívással -, ilyen hosszú ideig e térségben fennmaradni, ez a mű széleskörű összefüggéseket tár az olvasó elé. A diósgyőri kohászat gazdag történelmi múlttal rendelkezik, hiszen beleszületett az ipari forradalomba, aminek rövid időn belül az acélgyártás vált hajtóerejévé. A 18. század második felétől a technika ugrásszerű fejlődése nagy hatással volt az acélgyártásra is. Az évszázadokon keresztül szinte változatlan technikai színvonalú acélgyártást újabb és újabb, egyre nagyobb termelési volument produkáló és a változatos felhasználói igényeket is kielégítő gyártási módszerek követték.