Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

harmadik, 1894-ben pedig a negyedik 9 tonnás telepítését követelte meg. A diósgyőri acélöntvények első bemutatása 1885-ben, a budapesti Általános Országos Kiállításon valósult meg. Megvalósították a vasúti keresztezések acélöntvényeinek, a mozdony-, szerkocsi- és vagon kerékvázak acélöntvényekből való ellátását, számos más mozdonyalkatrész, de más mezőgazdasági gép alkatrészeinek acélöntvényből való előállításával együtt. 1890-ben, a bevezetett acélöntésü kerékvázakról, mint a magyar gépipar legújabb vívmányáról a korabeli sajtó is elismeréssel tudósított. A diósgyőri acélöntvények iránt rendkívül megnőtt a kereslet a magyar piacon, ez is igazolta Técsey Ferenc jól kialakított gyárfejlesztését. 1893-ban kikísérletezett és gyártott acélöntésü sziklavésők újabb sikert és elismerést hoztak a diósgyőri kohászok, öntők számára. A Széchenyi István által már meghirdetett és csak 1890-ben indított Al-Duna szabályozásánál igen fontos szerepet töltöttek be ezek a sziklavésők. Az első darabokat Angliából hozatták. A megkötött szerződés szerint 90 000 ütésszámban határozták meg a vésők tartósságát. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, az itt kikísérletezett sziklavésők tartóssága messze meghaladta a 90 000 ütésszámot. Ennek alapján 1894-ig 11 db-ot szállítottak az Al-Duna szabályozási munkáihoz, majd az üzemi eredmények alapján a sziklavésők egyedüli szállítója lett a diósgyőri acélöntöde. Az 1897-ben szállított vésők már 150 000 ütésszámot bírtak ki, de több elérte a 250 000-es ütésszámot is. A kor műszaki tudósítója így írt erről: „... a technikának és speciálisan a magyar iparnak ez minden esetben a non plus ultrája." Az 1896-ban épített acélműben a már beépített 4 db 9 tonnás SMkemencén kívül újabb bővítésre nem volt lehetőség. 1895-ben az új telepítésű új hengerde mellett építettek egy új SM-acélmüvet is. 1896-ban 2 db. 12 tonnás SM-kemencével indították az új acélgyártó üzemet. Ezzel a növekvő acélöntvény igényt is ki lehetett elégíteni. A kis tömegű acélöntvények jó minőségű gyártásához „tégelyacélművet" létesítettek. Az 1896-ban megvalósított tégelyacélmüben 1897-ben már 63 tonnás apró acélöntvény terméket is előállítottak. Az 1890-es évek elején tapasztalt nagy lendületű fejlődés az évtized közepén tetőzött. 1901. október 31-én Técsey Ferenc gyárigazgató 44 évi fárasztó szolgálata után nyugalomba vonult.