Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri kohászat szervezeti, termelőberendezései és karbantartó rendszerei működésének változásai időrendben

1955. Befejeződött a gyári lakótelep ivóvízvezeték rendszerének kiépítése. Megkezdődött a pocogói ivóvíz átemelő gépház és az azt ellátó 100 mm átmérőjű öntöttvas vezeték kiépítése a Komlóstetőre. Ünnepélyesen átadásra került a Középhengermű üzem. 1956. Üzembelépett az Erőmű 35/3 kV-os alállomása. A Középhengerműi tolókemencét átalakítják pakuratüzelésre. Üzembe helyezték az első magyar kísérleti folyamatos öntőművet. 1959. Földgázelosztó központ létesült a volt gázgenerátor üzem északi oldalán. A Martinkemencéknél az országban elsőként alkalmazták a földgáztüzelést, ami jelentős termelés növekedéssel járt. A perecesi bányaüzemek a Vasgyári hálózatról voltak ellátva villamos árammal. A Tiszai Vasút vonalának 100 éves megnyitására emlékezve a „Miskolc-Személypályaudvar" a „Miskolc-Tiszai pályaudvar" nevet vette fel. 1960. A Sajóparton befeleződött az „A" telep építése. A II. és III. sz. kohóknál bevezették a földgáz póttüzelést. 1961. Az I. sz. kohónál is bevezették a földgáz póttüzelést. 1963. A Tiszai pályaudvar és Diósgyőr között a teljes szakaszon kiépült a kettős villamos vágány. Ezzel a Tiszai pályaudvar és Diósgyőr közötti vágány hossza 9,65 km lett. 1964. A diósgyőri kohászat működési ideje alatti legnagyobb létszám: 19 404 fő volt. 1965. A gyár szakmai irányításának korszerűsítése érdekében a főmechanikusi és főenergetikusi munkaköröket külön választották. 1967. Új turbókompresszorok (2 db K 500-as, 2 db K 250-es és egy 100 m

3-es gömbtartály) léptek üzembe. 1968. A December 4. Drótgyár és a BÉM között megépült a 300 mm átmérőjű ipari vízvezeték. A III. sz. kohó átépítésénél a léghevítők duplakupolás megoldásával lehetővé vált a forrószél hőmérséklet gazdaságos növelése.