Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri vasmű karbantartása 1900-1945
A Gépműhely nagyságát jól mutatja az ott dolgozók 1902. évi létszáma is: esztergályos előmunkás 9 fő esztergályos, gyalus 234 fő fúrós 51 fő tanonc 40 fő géplakatos 193 fő rézműves 4 fő bádogos 10 fő szíjgyártó 14 fő ács 2 fő asztalos 2 fő gőzgép- és kazánkezelő 9 fő közlőműkezelő 7 fő kazánfűtő 26 fő Összesen: 601 fő A gépek beszerzése, a megmunkálógépek számának növekedése a Gépműhely épületének bővítését tette szükségessé. A Gépműhely 1913-ban nyugat felé bővült és megépült az új vasszerkezeti csarnok is. E fejlesztések eredményeképpen a Gépműhely két egymásra merőleges csarnokkiképzést kapott. Az egyik csarnok észak-déli, a másik nyugati-keleti irányú volt. A hasznos alapterület 6300 m 2-re növekedett. A Gépműhely termelésére kedvezőtlenül hatott, hogy 1918-ban a románok a géppark jelentős részét elvitték. Ez kitűnik az 1920-ban tett jelentéséből: „Adatok a gyár történetéhez. A románok a gépműhely egyes gépeit, a lövedékműhely összes gépeit, az ágyúgyár 75 gépét elvitték. A munka lassan indult." Az 1923/24. évi beruházási programban a fejlesztés újra megindult: újra érkeztek megrendelések. „Jelenleg mind nagyobb számban érkeznek forgattyústengelyre megrendelések. Forgattyúscsapok esztergál yozására van ugyan egy gépünk, amely a használat folytán a megkívánt precizitással már nem dolgozik és a jelenlegi sok megrendelés lebonyolítását nem is győzi, miért is egy új forgattyúscsap-eszterga beszerzése elkerülhetetlen." Ugyancsak javaslatot tesz egy hidegfűrész beszerzésére. Nagy előrelépés volt a gyártmányfejlesztésnél, amikor a Gépműhely keretén belül golyóscsapágy üzem létesült.