Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

változásával, eredmény-politikai stratégiájával, a karbantartás feltételi- és eszközrendszerének módosulásával összefüggésben az előzőekben már rögzítésbe kerültek: - A bázisévként kezelt 1970-ben volt a legmagasabb a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma. A fizikai állományból a karbantartók és üzemeltetők aránya 34,9%-ot tett ki, míg a karbantartás és üzemeltetés vonalán dolgozó alkalmazotti létszám 14,7%-ot ért el. - A karbantartó és üzemeltető létszám 1974-ben a Nemesacél hengermű indulásával tetőzött 5555 fővel. Ez az állapot a Kombinált Acélmű indításával is szoros összefüggésbe hozható. - A karbantartás és üzemeltetés területén foglalkoztatott alkalmazotti állomány számszerűségét tekintve szintén 1974-ben volt a legmagasabb (447 fő), de a legjobb fajlagos értéket ez a foglalkoztatási kör 1985-ben érte el, 17,5%-kal. - 1980-85. közötti években megközelítően 1782 fővel csökkent a teljes munkaidőben foglalkoztatottak vállalati száma (9,9 %) és ezen belül mintegy 680 fővel (12,4 %) a karbantartó és üzemeltető állomány. A csökkenés mértéke ugyan közel arányos, de a sorozatos átszervezések, átcsoportosítások hatására a karbantartói területen egyrészt a magasan kvalifikált szakmunkások távoztak el, másrészt az üzemelő berendezések száma alig csökkent. Ezek együttes hatása egyértelműen negatív volt a karbantartó szervezet egészére. - 1985-89. közötti időszakban tovább csökkent a vállalat összlétszáma (14,5%-kal) és ezen belül kisebb mértékben (12,6%al) a karbantartó és üzemeltető fizikai és szellemi állománya, ami arányban áll a piaci hatások következményeivel és a karbantartásnál is érvényesülő versenyhelyzet megjelenésével. - A szakmunkások körében a lakatosok létszáma 1970. és 1980. között mintegy 300 fővel nőtt, majd 1980-89. között drasztikus arányban csökkent. Ebben a már korábban említett átszervezési hullámban pozitív volt az a körülmény, hogy nagyszámú munkavállaló szerzett technikusi szakképzettséget. Sajnálatos változásként említhető viszont az esztergályos létszám alakulása, amely a kérdéses időszakban 565 főről 384 főre (181 fővel)