Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

A fejlesztésekből adódó mennyiségi többletfeladatok mellett a karbantartásnak meg kellett felelni a technikai fejlődésből eredő új követelményeknek. A megelőző időszakhoz viszonyítva ez a fejlődés számos területen hozott változásokat, amelyek közül kiemelendők az alábbiak: - A korszerű technikai berendezések magasabb igényeket támasztottak a megmunkálási és szerelési módszerekben. - A hidraulikus rendszerek kiterjedt alkalmazása gyakorlatilag új szakmai ágazat meghonosítását követelte meg. - A korszerű vezérlési és szabályozási rendszerek új elektronikai szaküzemek kialakítását és szakemberek képzését tették szükségessé. - Megkezdődött a számítógépek elterjedése, először ügyviteli tevékenységi körökben, programkészítésben, majd a folyamatirányítás területén. - Új szerkezeti anyagok megjelenésével lehetett számolni (tűzálló anyagok, műanyagok, stb.). Jelentősen megnőtt az anyagok és alkatrészek tőkés importjának aránya. Mindezek figyelembevételével kell vizsgálni az állóeszköz-fenntartás alakulását a kérdéses időszakban. Az 1965-ben hatályba lépő szervezeti átrendezés - amely kiépítette a 2/C. szignószámú főmechanikusi és a 2/D. szignószámú főenergetikusi szervezeteket - annyira megalapozottnak bizonyult, hogy meghatározó jellegű változást 1980-ig - azaz tizenhat évig - nem tett szükségessé. Ezért, továbbá az 1980-as években következett szervezetmódosítási „változások" lekövethetősége céljából vázlatosan rögzíteni kellett a két főmérnökség összetételét, szervezeti felállását. 2/C Fómechanikus szervezetének felépítése Törzskari szervezetei Karbantartási és felújítási főosztály hatáskörében: Üzemfenntartási fejlesztési osztály Gépészeti kooperációs (felújítási) osztály Központi TMK osztály Emelőgép ügyintézési osztály