Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989
Kombinált acélmű A Diósgyőrben 1879-ben bevezetett martinacél-gyártási technológia és a század elején épült Siemens-Martin üzem elavultsága miatt a gyár vezetése az 1960-as évek második felétől távlati fejlesztési terveiben szerepeltette a korszerűtlen technológia felváltását oxigén konverteres acélművel. Az 1973-ban készített ötödik ötéves tervbe határozottan beépítette erre vonatkozó javaslatát, de a Kohászati Műszaki Tanács, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium előterjesztésére a Minisztertanács a „Lenin Kohászati Művek SM acélművének további működtetését biztosító, a munka-körülmények javítását, technológiai színvonalának emelését és a balesetveszély csökkenését célzó beruházás"-t hagyta jóvá. A gépipari igények növekedése, a minőségi kívánalmak fokozódása miatt továbbra is országos viták folytak az acélgyártás-fejlesztési elgondolásokról. Végül ennek következményeként 1965. augusztus 6án az Állami Tervbizottság elfogadta az előterjesztést a Lenin Kohászati Művek kombinált technológiával működő, minőségi acélgyártást biztosító acélművének megvalósítására. Egyidejűleg meghatározta, hogy a mű feladata az SM acélmű kiváltása gyáron belüli telephelyen, 920.000 t/év acéltermeléssel, maximum 9 milliárd forint költségelőirányzattal történhet. Ezzel - közel 5 évig folytatott harc után - győzött a vállalat vezetésének szakmai elgondolása. 1975 decemberében a vállalat ajánlati felhívást adott ki különböző külföldi kivitelezőknek. Ezt követően 1976 júniusában indult az új oxigéngyár berendezéseinek beszerzése a Szovjetunióból. Ugyancsak az év júniusában az LKM megkötötte a generál-tervezői szerződést a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalattal (KOGÉPTERV). A KOGÉPTERV elkészítette a részletes beruházási javaslatot, melyet az Állami Tervbizottság 1976. december 22-én fogadott el. A beruházási javaslat főbb adatai: A hat kelet-nyugati elrendezésű csarnok alapterülete közel 30.000 m 2 . A konverter betétanyaga: 80% folyékony nyersvas, 20% acélhulladék. Az elektrokemence betétanyaga 100%-ban osztályozott hulladék.
