Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

hogy itt - viszonylag magas hőmérsékleten - a wüsztit-, a vas- és a szénrészecskék hosszabb ideig maradjanak egymással intenzív érintkezésben, biztosítván a vas nagy C-tartalmát és olvadását (25. ábra). A bucakemence és a nagyolvasztó közti lényegi különbség azonban a (6)-ik fokozatnak tekinthető technológiai lépcsőben van. Ez azonban már nem az aknában, hanem főként a fúvósíkban és annak hatásövezetében játszódik le. Ezt megelőzően azonban szót kell ejteni a salakról. 25. ábra Bucakemence (balról) és nagyolvasztó (jobbról) jellegzetes belső keresztmetszete A vasércekben - mint ismeretes - a vas oxidjain kívül más fémek és nemfémek oxidjai is előfordulnak. Legtöbbször Si0

2

, MnO, P

2

0

5

, CaO, AI2O3 különböző ásványi kötésekben. Ezeket a redukált vastól - salakolvadék alakjában - el kellett különíteni. A bucakemencében általában Si0

2-dús szilikátos érceket kohósítottak. A Si0

2 olvadáspontja 1723 °C, de ezt az FeO-val létrehozott FeO.Si0

2 és 2FeO.Si0

2 alakú vas-szilikátokkal 1200-1300 °C -ra lehet csökkenteni. A vas-szilikátos salak ezután magába olvasztja a többi meddő ásványi alkotót is, és így 1200 °C-nál alacsonyabb olvadáspontú salak jöhet létre. A vasszilikát létrehozása természetesen az érc vas-oxid-tartalmának viszonylag nagy hányadát leköti. (A nagyolvasztóban - a magasabb hőmérséklet folytán - mész hozagolásával csökkentik a salak olvadáspontját.)