Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Második rész. Forrasztott acél gyártása a diósgyőri vasgyárba
A sínek minősége nem javult. 1873-ban a közlekedési minisztérium szakértői szerint a diósgyőri pályasínek minősége rossz, ezért újabb vizsgálatot rendeltek el. „A gyár 1873 elején ismét aggasztó helyzetbe jutott", 183 amit tovább nehezített az 1873 májusában kitört nagy gazdasági válság is. A vaspiac keresletcsökkenése miatt csökkenteni kellett a termelést. A Pénzügyminisztérium október 20-i hatállyal feloszlatta a Diósgyőri Bányaigazgatóságot, és a diósgyőri gyárat a Selmecbányái Bányaigazgatóság felügyelete alá helyezte. Bányaigazgatónak Pech Antalt nevezték ki, miniszteri tanácsosi ranggal. 184 Pech Antal intézkedései Pech Antal nem sokkal hivatalba lépése után jelentést küldött a pénzügyminisztériumnak. Ebben - többek között - írja: , Jelenleg a vasgyár igen nehéz körülmények között működik, gyártmányai rossz hírben állanak, megrendelései nincsenek, munkásai még nem eléggé gyakorlottak, igen magas bér mellett dolgoznak s készítményük nem megbízhatóan egyenlő. 185 Pech Antal szerint tehát a vasgyár nehéz helyzetének okai: - gyártmányai rossz hírben állnak - megrendelései nincsenek - munkásai nem elég gyakorlottak - igen magas bér mellett dolgoznak - készítményük nem megbízhatóan egyenlő. A rossz minőségű ércről és szénről, a tervezéskor elkövetett hibákról nem esik szó; úgy tűnik, mintha a munkások gyakorlatlansága lenne mindennek az oka: a rossz hírnévnek, a megrendelés hiányának és a készítmények megbízhatatlanságának. Pech Antal a gyár üzemvezetésével kapcsolatos intézkedéseket is hozott; többek között azt, hogy kavarókísérleteket külön osztravai és külön diósgyőri szénnel folytassák, továbbá azt, hogy a diósgyőri nagyolvasztót Telekesről és Rudabányáról lássák el érccel. Ami a síngyártás helyzetét illeti, idézzük Kiszely Gyula sorait:
