Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

kor a magyar kormány olyan gyárat örökölhetett, amelyet csak leállítani lehetett, mert bárminemű fejlesztésre már alkalmatlan volt. A hámori vasmüvet sújtó bécsi gazdaság-, ipar- és technológia-politika a 100 év történetében folyamatosan tetten érhető, mégis érdemes rövid összefoglalásban visszatekinteni a gyár termelésének alapját képező nyersvasgyártás technológiájával szemben megnyilvánuló közömbös kincstári magatartásra. Nem vitatható, hogy a gyáron belüli technológiai hibákért, amelyek az üzemmenetet nehezítették, károsan befolyásolták, a költségeket megnövelték vagy a termék minőségét, kovácsolhatóságát, keménységét (szilárdságát és szívósságát) rontották, elsősorban a gyár vezetői okolhatók, akár szakértelem hiányosságából, figyelmetlenségből, fegyelmezetlenségből, akár a berendezések rendellenességeiből eredtek is azok. Ilyesfajta rendellenességek az üzem első éveiben még gyakoriak, később ritkábbak, majd egyáltalán nem voltak jellemzők a gyár hámorainak munkájára. Sőt, Fazola Frigyes rátermettsége, fáradozásai és személyének tekintélye határozottan magas technológiai színvonalra növelte a hámorok termelési folyamatait. Elmarasztalható viszont a főhatóság tevékenysége, amely az egész vasmű gazdaságosságát befolyásoló nagyolvasztó munkájával volt szoros kapcsolatban. Noha a technológiai hibák a nagyolvasztó munkáját és a nyersvas minőségét is befolyásolták, de ezek - hála a jól képzett és tekintélyes kohófőnököknek - elhanyagolható ritkaság számba mentek, jelentéktelenek voltak ahhoz képest, amit az igen gyenge minőségű, vasszegény érc és a szinte elviselhetetlen mértékű hajtóvízhiány okozott. A főhivatalnak tisztában kellett lennie azzal, hogy 30%-nál kisebb vaskihozatalú érccel az ómassai nyersvasgyártás nem lehet versenyképes azon vasművekkel, amelyek 40-50%-os vastartalmú érceket kohósítanak. A gyártörténet szerint ennek javítása érdekében alig tettek valamit. Pedig ez főhatósági döntést igénylő intézkedést követelt volna, mert - mint korábban már szó volt róla - a saját bányák csaknem teljes leállítását és a gömöri bányák valamelyikével (esetleg többel is) hosszú távlatú szerződés megkötését tette volna szükségessé. E tekintetben csak Fazola Frigyes tudott részleges engedélyt kiharcolni. Súlyos hiba volt a kohóüzemmel, nevezetesen annak vízellátásával kapcsolatos főhivatali magatartás. Alapvető hibákat már a tervezéskor követték el. Hibás volt a nagyolvasztó telepítési helyének megválasztása, mert nem volt kielégítő a vízellátás. A források vízhozama nagymértékben ingadozott, de a források vizének begyűjtését sem oldották meg a lehetséges mértékben.