Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Amikor a frisstüz már megfelelően erős, és a medencében már folyékony salak van, a műveletet azzal kezdik, hogy 12-15 kg nyersvasat leolvasztanak. Ez cseppenként - a cseppek felületén oxidálódva - a medence salakfürdője alatt gyűlik össze folyékony állapotban. A folyékony fémet meredek szögben irányított fúvókával és oxidáló salakkal frissítik mindaddig, amíg az C-tartalmának csökkenése és olvadáspontjának egyidejű emelkedése folytán bucává nem sűrűsödik. Erről egy nyárs segítségével győződnek meg. Ezután nagyobb mennyiségű, 15-30 kg-nyi vasat ömlesztenek meg, s ez is a medencébe csurog, ahol feloldja az előbb keletkezett bucát. Következésképpen az így keletkezett olvadék már a nyersvasénál kisebb C-tartalmú. Valójában középterméknek tekinthető, amit tovább frissítenek, mígnem ez is teljes tömegében bucává nem kristályosodik. Újabb és újabb nyersvasadagokkal folytatódik a leolvasztás-oldás-frissítés-kristályosodás. A műveletet általában csak akkor fejezték be, amikor a leolvasztott nyersvas már nem volt képes a kemencében összeállt gomolyát feloldani. Természetesen a müveletet előbb is befejezhették, pl. ha nagyobb C-tartalmú (pl. 1,2-1,5%) acélt akartak gyártani. Ezután a nyers acélgomolyát kitörik a frisstűzből, a durvahámoron salaktalanítják, tömörítik és darabolják. Egy-egy adag össztömege 100-130 kg, az adagtartam 3^4 óra. A további müveletek a nyert termék tulajdonságától, ill. a tervezett végső felhasználás követelményeitől függnek. Mint acélt - a tömörítő, forrasztó és nyújtó kovácsolás után - nyersacél néven lehetett értékesíteni. Minőségét leginkább az acélnak a nyújtókovácsolás folyamán tapasztalt magatartása (keménysége, épsége) alapján ítélték meg, de ha kellett, akkor egy levágott és kovácsolt próbapálcán, annak töretén is ellenőrizték. Finomított acél kévélés útján készült. Kévélés-forrasztás Az acélgyártásban a frisstűzi kovácsoknak ugyanolyan fontos szerep jutott, mint a frisselőknek. Nemcsak azzal, hogy a nyers acélgomolyából kipréselik (kiverik) a salakot, és eggyé forrasztják a gomolyát, hanem azzal is, hogy két vagy több egymásra helyezett izzó acélrudat egymással összeforrasztanak. A forrasztás fémtani alapja az újrakristályosodással kapcsolatos, mint erről korábban már szó volt, de a következő rész röviden megismétli az alapfogalmakat.