Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A kristályok összeforradása fémtani szempontból: újrakristályosodás útján létrejövő kötés. A forradás hőmérsékletére izzított gomolyában kovácsolás (sajtolás) közben a kristályok deformálódnak, majd nyomban újrakristályosodnak. Ha a kezdetben egymástól különálló, de egymással fémesen érintkező kristályok együtt deformálódnak, akkor az újrakristályosodásuk is együtt, közös kristályok fejlődésével következik be: a kristályok így összeforradnak. Már a salaktalanító-forrasztó kovácsolás is eredményez valamelyes homogenizálódást, amit a hámoros tovább javít a bugává formáló ütésekkel. A hámorokban melegalakítással készült termékek használati tulajdonságai igen változatosak lehettek, ami jórészt a kovácsoknak volt köszönhető. A késztermék tulajdonságait - leginkább az acél C-tartalma befolyásolta, de nem csupán az, hanem - a salaktalanító-forrasztó kovácsolás minősége - a bezáródott salakrészecskék méretei és eloszlásuk - az átkovácsolás (homogenizálás) mértéke - a kovácsolás hőmérséklete - a befejező kovácsütések mértéke és a hőmérséklet - a kovácsolás utáni lehűtés körülményei - utólagos hőkezelés vagy felületi kezelés. A frisstüzi lágyvasakból hidegen is kovácsoltak vasárut, díszvasakat, és húztak drótokat, kötegelőket.