Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
Az aknás kemencében általában hematitos ércet kohósítanak. Az ércre tapadó nedvesség már a kemencetorok alatt elpárolog. Lejjebb - magasabb hőmérsékleten - a kristályvíz is elbomlik, ezért a redukció kiinduló vasoxidjának a hematitot (Fe 2 0 3 ) kell tekintetni. A hematitból a fémes ferrumig (Fe-ig), majd a karbontartalmú vas kialakulásáig lejátszódó folyamatok a kemence aknájában lefelé haladva, növekvő hőmérsékleten, több fokozatban történnek (24. ábra): Fe 2 0 3 (hematit) 1 I Fe 3 0 4 (magnetit) 2 I FeO (wüsztit) 3 1 Fe (fém vas) 4 I Fe 3 C (vas-karbid) 5 I [C] Fe (C-tartalmú vas) Megjegyzések az egyes fokozatokhoz (1) A hematit már az akna felső részében (kevéssel az adagoló szint alatt) magnetitté redukálódik, mert a hematit redukciója: 3 Fe 2 0 3 + CO = 2 Fe 3 0 4 + C0 2 hőfejlesztő folyamat, és már viszonylag kis CO koncentrációnál is végbemegy. (2) A magnetit redukciója wüsztitté 650 °C-on kezdődik, s a hőmérséklet növekedésével (az anyagoszlop süllyedésével) lesz egyre intenzívebb, minthogy az Fe 3 0 4 + CO = 3 FeO + C0 2 reakció hőfogyasztó folyamat, de nem kíván nagy CO-koncentrációt.
