Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
gásolható minősége miatt eladatlan készletek halmozódtak fel. Ez mind igaz, de az alapvető kérdés az: szabad volt-e a mostoha természeti adottságokra nagyolvasztós utat létesíteni? A válasz nyilvánvalóan: nem! A nagyolvasztós-hámoros technológiához nem feleltek meg a körülmények; nem állt rendelkezésre - megfelelő minőségű, mennyiségű és közelről beszerezhető vasérc - folyamatosan elegendő vízi energia - technológiai ismeretanyag és gyakorlat - elegendő tőke az üzem fenntartásához - elegendő nagy felvevő piac. Az eddig ismert szakirodalom nem enged arra következtetni, hogy Fazola Henrik tárgyalt volna a bécsi kamarán kívül olyan szakértőkkel, akik őt ezekről a feltételekről tájékoztatták volna, noha az új vasmű létesítéséhez az 1760-as évek második felében Zólyom, Gömör és Szepes vármegyékben számos kisebb-nagyobb vasmű szolgálhatott volna mintául a választáshoz. Egy kisebb léptékű bucakemencés hámorban valamennyi feltétel viszonylag könnyen teljesíthető lett volna. Kár, hogy nem ilyen vasművet létesítettek; de a választás nem Fazolán múlott. Elmarasztalható-e Fazola Henrik a tervezési hiányosságok miatt? Még egy terület Fazola vélt felelősségéről. Mint később bebizonyosodott, a gyár üzembe helyezése utáni legnagyobb nehézségeket a tervezéskor elkövetett hibák okozták. De szabad-e ezért Fazolát okolni? A vasmű tervezése 1770 májusában kezdődött. Erről Soós így ír: „1771 tavaszán még a tervezés munkálatai folytak. A bányatársulat a stájer vasgyárakból három szakértőt hozatott a helyszínre, ezek dolgozták ki Fazolával a műszaki berendezések terveit hosszú hónapokon keresztül." 63 Itt több kérdést lehet feltenni; az egyik: hogyan tudott volna Fazola aktív szerepet vállalni a tervezésben, amihez nem érthetett, e téren nem volt gyakorlata? Hogyan vehetett volna részt, pl. a vízhozam felmérésében vagy annak eldöntésében, hogy a rendelkezésre álló ércek gazdaságosan kohósíthatók-e, hiszen ő írja magáról, hogy: „...írásban és méginkább számolásban gyakorlatlan"? Lehetett-e egyáltalán ideje a tervezésbe mélyedni, hiszen Soós I. - Kiszely Gy. - Zádor T. 1960. 13.
