Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

A Bécshez való kötődéssel kapcsolatban két véleményt idézzünk fel. Soós dicséri Fazolát, mondván ,,az a helyes meglátása volt döntő, hogy abban a tőkeszegény korszakban biztos bázisra (vagyis kincstárra) kell építeni vállalatát."

54 Porkoláb más véleményen van: „Fazola Henrik bukásának oka többek közt az volt, hogy vállalata sorsát és saját szekérrúdját a bécsi udvarhoz kötötte. Vállalatának üzleti megalapozása során jóvátehetetlen hibát követett el azzal, hogy a vasmű ügyeiben való rendelkezés jogát, mely a részvénytöbbség alapján őt magát illette volna, átengedte az uralkodónak."

55 Ez igaz, de mit tehetett mást? Ha már a kincstárnál kereste az anyagi és erkölcsi bázist, akkor természetes, hogy neki kellett alkalmazkodnia a kincstár feltételeihez. (Fazolának lehetősége lett volna a gyáralapításhoz az egri püspökség vagy a pozsonyi kamara támogatását kérni, s egy kisebb, hevesi-borsodi piaci választékra termelő tótkemencés vasgyár létesítésére vállalkozni, negyedvagy ötödrésznyi ráfordítással. Az egri kapcsolat a személye iránti megbecsülésből eredően is gyümölcsöző lehetett volna. S talán egy ilyen vállalkozástól a miskolciak sem maradtak volna távol. A hámori gyár és Fazola jövője mennyivel másként alakulhatott volna!) 1770. július 28-ai keltezéssel Mária Terézia - miután tájékoztatták őt a vasmű anyagi feltételeiről - az udvari kamarán keresztül leiratot intézett a pozsonyi magyar kamarához. A leirat kezdő sorai: „Tekintetes Magyar kamara! Kincstárunk hasznát és édes magyar hazánk javát vasbánya kiaknázásával óhajtjuk előmozdítani, ezért elhatároztuk, hogy a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri kamarai uradalom területén vasgyár létesítessék."

56 Ha a július 28-ai leirat fordítása pontos, akkor abban nem szerepel a „nagyolvasztó és vas verő hámorok felépítése", amit Soós Imre ismertetése tartalmaz: „Az uradalom tisztjei az épületfát, deszkát, lécet, zsindelyt és a többi építési anyagokat méltányos áron bocsássák a bányatársulat rendelkezésére, a nagyolvasztó és vasverő hámorok fölépítése céljára." 7 Valószínű, hogy Soós csak magyarázatul egészítette ki a szöveget. Ha ugyanis az udvar előírta volna a nagyolvasztót, akkor a tervezéssel megbízott Johan Lázár Reisner bányafelügyelő nem készített volna tervrajzot a kovácsolható vas Soós I. - Kiszely Gy. - Zádor T. 1960. 17. Csiffáry G. - Porkoláb L. 1999. 114. Csiffáry G. - Porkoláb L. 1999. 66. Soósl. 1954. 340.