Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

tású vasgyára; egy nagyolvasztóval, két tótkemencével (bucakemencével), négy frisstűzzel és hat hámorral évente 4000 bécsi mázsa vasárut termelt. Valamennyi kincstári vasgyár termelési tervét Bécs szabta meg. Az osztrák töke, a kincstári tőke behatolása hazánkba ezeken az állami gyárakon keresztül indult meg.

48 Fazola gyáralapítási szándékáról Soós ezt írja: „...ha legértékesebb bányájára, az upponyi vasércbányára életképes hámort akar építeni, akkor egy legalábbis 100 munkással dolgozó tőkeerős vállalkozáshoz csak az udvarnál remélhetett nagypénzű érdektársakat."

49 És később: „Adóságokkal terhelt magánvagyona alig egyötöde volt a meginduláshoz szükséges 100 ezer forintnak."

50 Azt - sajnos - nem tudjuk, hogy Soós honnan vette a 100 munkással és 100 ezer forinttal jellemzett vasművet, de ez kétségtelenül már nagyolvasztós-frisstüzes hámort jelent. Ha ezek a számok ténylegesen szerepeltek dokumentumokban, azok csak Bécsből származhattak. Itthon nemigen akadt volna hozzáértő és jóindulatú kohász, aki ezt Fazolának javasolja. A 100 ezer forint a hazai viszonyok között igen nagy pénz volt. Például az alispán évi fizetése 600 forint, a főispáné 1500 forint volt; Fazola később, mint gyárigazgató (faktor) évi 400 forint fizetést kapott. Érthető, hogy itthon (Miskolcon és Egerben) nem váltott ki nagy érdeklődést a kétségkívül bizonytalannak mutatkozó bécsi vállalkozás. Egy hazai tulajdonú és kisebb vasmű a térségben bizonyosan támogatásra talál. Nem valószínű ugyanis, hogy Miskolc és a Bükkvidék gazdasági körei (tőketulajdonosai) ne ismerték volna fel a vastermelés jelentőségét. Főleg Miskolc város tartózkodása lett volna meglepő és érthetetlen, hiszen a XVIII. sz. végén még nem voltak számottevő ipari üzemei (mindössze néhány vízimalom, serfőzde és üveghuta). A város gazdasági élete a kétségtelenül nagyon fejlett kisipari termelésre és kereskedelemre volt alapozva. A gyorsabb gazdasági felemelkedéshez viszont vasiparra is szükség lett volna. Bécs után Fazola itthon folytatta kutatásait és bejelentéseit, s ezek most már egyértelműen azt bizonyítják, hogy tervében a vasműalapítás az elsődleges; a telepítés helyét is keresi. 1769. november 2-án az oroszi körüli, felhagyott Xavéri Szt. Ferenc tárót kéri a feltalálható mindenféle fémfajtára, de itt már bányatársaival együtt szerepel, ő maga pedig mint es. kir. és társulati faktor. Még ugyanazon a napon kéri Püspökitől Szentpéterig a Sajón az összes hámorhelyeket, Soós I. 1954. 338. Soós I. - Kiszely Gy. - Zádor T. 1960. 11. Soós I. - Kiszely Gy. - Zádor T. 1960. 11-12.