Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
A fentiekben Fazola maga mondta tollba: mikor és miért határozta el magát vasmű alapítására. Amikor a költséges és fárasztó, esetenként sikeres kutatások kincstári elismerése és az eredményekért járó jutalom tekintetében bizonytalanságban volt, Bécsbe utazott, ahol megnyugtató biztatást kapott; ezért tovább folytatta a kutatást. Nem kimondottan vasérc után kutatott, mert mint írta, célja az volt, „...hogy kőszenet és más hasznos bányaterméket tudjon fellelni". Fogadjuk el, hogy ha a szomolnoki hivatal műre való ezüstbányáról ad nyilatkozatot, akkor talán Fazola ezüstbányát és ezüstkohót alapít. Szerencsénkre: műre való vasércet talált. Amikor „a szomolnoki bizottságok elismerték a vaskő mennyiségét és minőségét - mint írja - így kérelmezte az olvasztó- és hámormű építését." Ekkor (1769 tavaszán) határozta el tehát, hogy vasmüvet alapít. Ezután utazott ismét Bécsbe, majd a stájer vasműbe „hogy ott egy és más vasmümanipulációt megnézzen." Fazola a bécsi utat sikeresnek tartja: „Ennyi legmagasabb biztosíték után Fassola indíttatva érezte magát egy új vasmű felépítésére. Saját iparát, gazdaságát ezután egy időre elhanyagolja." A bécsiek tehát megerősítették őt elhatározásában. Választhatta-e Fazola Henrik a leendő gyár technológiáját és termelő kapacitását? A XVIII. század második felében a vasércekből világszerte kétféle módszerrel gyártottak kovácsolható vasat: - egy lépcsőben: bucakamencében - két lépcsőben: nagyolvasztóban és frisstűzön. A két technológiai út közti különbségre a következő fejezetek részletesen kitérnek, ezért itt csak a lényegi különbséget vázolja a 16. ábra. A bucakemencés gyakorlat szerint a vasércből faszéntűzben közvetlenül szivacsos, kovácsolható, nyersbucát redukáltak. Ebből a hámorban kovácsoltak használati vas- és acélterméket. A nagyolvasztóban viszont az ércből faszéntűzben folyékony nyersvasat nyertek, amely megszilárdulva rideg volt, nem kovácsolható, ezért azt külön technológiai berendezésben (frisstüzön) kellett átalakítani kovácsolható nyersbucához hasonló nyers gomolyává, és ezután adták át a hámornak.
