Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

Ez utóbbi vélemény állhat legközelebb a valósághoz. A művészi tehetséggel megáldott és alkotásainak rendkívüli szépsége okán méltán megcsodált, elismert és tisztelt Fazolát minden valószínűség szerint a felfedezés dicsősége iránti legyőzhetetlen vágy hajtotta 1765-ben a Bükk hegység kutatására. Nem akart ő akkor vasgyárat alapítani. Ha igen (bár tette volna!), akkor a maga kedvező anyagi körülményei közepette, Esterházy püspök által is támogatott tekintélyes polgárként, szakértők bevonásával, azt vizsgálta volna, hogy honnan szerezhet be elfogadható áron vasércet és hol, milyen körülmények között érdemes vasgyárat alapítani. Akkor nem azzal kezdi tervének megvalósítását, hogy éveken át keresi: a Bükk rengetegében hol talál - talál egyáltalán - műre való vasércet „tépett és elrongyolódott ruhában, félig mezítláb, elcsigázva és kimerülten." Ez utóbbi önvallomás - a szó tiszteletet kiérdemlő értelmében - az „aranyásók" megszállottságára vall. S az „arany" itt nem vagy nem csak a vasra vonatkozik; mint Zoltay is írja: „Kutatásai nem csupán vasércre terjednek ki, hanem minden olyan ásványi kincsre, amelynek művelésével hasznot hajtó ipari vállalatot létesíthetne."

42 Ebben az időben a természeti kincsek kutatására irányuló kérelem, az ún. felkérés első fóruma a Mátra-Bükk vidéken a jászói bányaalbíróság volt; ennek felügyeleti hatósága a szomolnoki kerületi bíróság.

43 Zoltay kézirata hivatkozik a Selmecbányái Ustrednig Bansky Archív gyűjteményében őrzött Jászó bányaváros bányakönyvére (Protocollum Montarum Oppidi Jaasoviensis), ahol az I. k. 51. oldalán olvasható, hogy 1767. nov. 17-én du. 2 órakor megjelenik Fazola Henrik „egri polgár, lakatos és nagyóra készítő mester" az albíróság képviselője előtt, s kéri ezüst- és rézérc kutatás céljából a mátrai Párád melletti völgyben levő felhagyott aknákat, tárókat és beomlott kutatóaknákat négyszeri alkalommal, kilenc tur, 44 zasra. Egy év múltán, 1768. december 11-én ugyanott, ugyanerre a területre újból igényt nyújt be. Fazola 1769. márc. 14-én is megjelenik az albíróságon, s most az e területen fakadó timsós források kutatására, továbbá a Tárna völgyében, a Recsk körüli területre kér ezüst, réz, valamint vaskő kutatására engedélyt. 1769. június 9-én ezüstre és rézre kap kutatási jogot a Mátrában.

45 42 Zoltay E. 1970. 16. 43 Zoltay E. 1970. 17. 44 Zoltay E. 1970. 17. 45 Zoltay E. 1970. 18.