Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
A XV. századtól a Kárpát-medence vasbányászatának és vaskohászatának súlypontja a Gömör-Szepesi Érchegységben volt. A mellékelt térképvázlat ( 15. ábra) 21 szerint itt számos vasmű már a középkor óta működött, de több jelentős vasművet alapítottak a XVI. században is. A térképen Dobsina térségében - egy massa is mutatkozik. Ez magasított bucakemence, a nagyolvasztó alacsonyabb változata, amelyből már nyersvasat is tudtak csapolni, öntvény céljára. Az Érchegységtől délre fekvő területek, benne a Bükk hegység vidéke, azonban a vaskohászat számára még fehér terület volt. Tehát nagyon valószínű, hogy a X-XIII. századi kohászkodást követően akár ötszáz esztendő is eltelhetett, míg Fazola Henrik ómassai kohójának begyújtásával folytatódott a borsodi vaskohászat; vagy helyesebben: 1772-ben kezdetét vette az újkori borsodi vaskohászat. A XVIII. század elején Magyarország és Erdély együttes vastermelése - Heckenast részben becsléssel megállapított adatai szerint - kb. 50 ezer bécsi mázsa volt. A század elején - II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc hadfelszerelésének gyártásához - a Felvidéken és Erdélyben újabb és újabb bucakemencék, majd nagyolvasztók, frisstüzek és hámorok épültek. A hámori vasmű alapítását megelőzően - 1765 és '70 között - Magyarországon és Erdélyben összesen kb. 150 ezer bécsi mázsa vasat termeltek. Ebből 30-32 ezer mázsát már nagyolvasztóban, a többit bucakemencében. A bucakemencék száma megközelítette a 200-at, az üzemelő nagyolvasztóké 8 volt. A bucakemencék természetesen már nem hasonlítottak középkori elődeikre: 4-5 méter magas masszív építmények voltak, nagy teljesítményű vízikerék-hajtású légfúvókkal; egyfelől mosó, aprító, osztályozó ércelőkészítőkkel, másfelől bucaizzító tűzzel, vízikerekes salaktalanító-forrasztó pörölylyel és alakító kalapáccsal. Maga a bucakemence külsőleg alig különbözött a nyersvasat termelő nagyolvasztótól. A nagyolvasztók magasabbak voltak és valamelyest más volt a belső keresztmetszetük is. Jellemző, hogy a magasabb bucakemencében - ha akartak - tudtak nyers vasat is, a nagyolvasztóban viszont bucavasat is gyártani. Heckenast G. 1991. 104-105. Heckenast G. 1991. 273.
