Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

javasolt elhelyezni. Eszerint még 1777-ben sem lett volna késő bucakemencére áttérni. Egger, az új hámorsáfár jó szakember volt, műszaki-technológiai munkásságával folytatta Schwartzkőnig hasznos tevékenységét. Fazola Henrikkel való kapcsolata azonban nem volt baráti; inkább mellőzni igyekezett őt, bizonyítani akarván, hogy az eredményekben Fazolának kevés része van.

95 Az 1777. évi eredményekben már mutatkoztak Schwartzkőnig intézkedésének eredményei, noha a gyár még veszteséges. A veszteség forrása a gyár általános eredménytelensége, aminek legfőbb oka a tervezéskor és telepítéskor elkövetett hibákban kereshető, de az is nyilvánvaló, hogy egy műszaki-technológiai és infrastruktuális előzmények nélküli, és gyakorlatilag toborzott és betanuló munkaerővel dolgozó vaskohászati vertikumtól a maga idejében néhány év alatt többet aligha lehet elvárni. Az természetes, hogy az adott körülmények között a diósgyőri-hámori gyárban a nyersvasgyártás veszteséges, ha a nyersvas önköltségét a minden tekintetben (víz-, faszén-, érc-, munkaerő-ellátás tekintetében egyaránt) kedvezőbb helyzetű gömöri kohók nyersvasának önköltségéhez hasonlítjuk. Az ómassai kohó drágább nyersvasából kellett volna a hámornak nyereséges terméket gyártani, ami viszont 1777-ig még nem sikerült. A nagyolvasztóból évente 200 mázsa öntvényt öntöttek, a többi vasat a hámorok dolgozták fel: átlagban évente 3000 mázsa frisstűzi termékké. Ennek túlnyomó része rúdvas és nyújtottvas volt. Rúdvasból 10-nél kevesebb darab tett ki 1 mázsát, nyújtottvasból 10-30 db. A rúdvasat és nyújtottvasat kovácsüzemek és lakatosműhelyek vásárolták, és ők készítettek belőlük használati eszközöket.

96 A 35. ábra, Zoltay adatai alapján, az 1774-77 években termelt és értékesített kovácsáru mennyiségét hasonlítja össze.

97 A korábbi termelés esetleges készletei itt nincsenek számításba véve. Meglepően sok a nem értékesített termék. A négy év alatt felgyülemlett mennyiség közel 3600 mázsa. A termelés hullámzása tükrözi az üzem nehézségeit, amelyek elsősorban a vízhiányra vezethetők vissza. A szerszám- és lemeztermelés elhanyagolhatóan kevés: négy év alatt 152 mázsa, mindössze 1,4%!. Ha a már kedvezőbbnek mutatkozó 1777. évet vesszük figyelembe, akkor is csupán 3,5%. Az akkori diósgyőri árjegyzék árai a következők voltak: Zoltay E. 1970. 38. Soós I. 1954. 341. Zoltay E. 1970. 58..