Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

A lektor ajánlása

lyesen - védelme alá veszi a gyár vezetőit. Kimutatja, hogy egy olyan stratégiai szakma, mint amilyen a vaskohászat és annak egyik nagyüzemének jövője, a munkájuk révén idekapcsolódó emberek sorsa sokkal inkább függ a „magasabb érdekektől", a „hatalom igényétől", mint az alapos szakmai megfontolásoktól, a jó szándékú, hozzáértő, elkötelezett helyi vezetők akaratától. Ez utóbbi szükséges, de nem elégséges feltétel egy ipari nagyüzem megfelelő prosperitásához. így volt ez akkor is, amikor ezt a „magasabb" szempont rendszert a bécsiudvar diktálta és így érvényesül mind a mai napig, amikor éppen a globalizáció erői, vagy a brüsszeli elvárások az irányadók. Végezetül említem a sorozatnak és e könyvnek is azt a jelentős szerepét, amelyet azáltal tölt be, hogy magyarságunk történeti tudatának részévé teszi a technikatörténetet, benne a vasipar múltját, az európai civilizáció kialakulásában betöltött szerepét. Nagyon nagy szükség van erre, és nemcsak a múlt elvárható tisztelete miatt. Hazánk és régiónk ma gazdasági versenyképessége megújítása előtt áll. A kormány célkitűzései között most az szerepel, hogy Magyarország 2025re a világ egyik fejlett, innovatív és versenyképes országa legyen. Ehhez a tudást, az alkotást, az értéket újra a társadalom piedesztáljára kell emelni, fel kell kelteni a fiatalok érdeklődését a természettudományok és a technika iránt, csökkenteni kell a kiábrándultságot, emelni szükséges a képzés színvonalát. Kiválóan szolgálják ezt a célt Sziklavári János munkájának azok a részei, amelyek kiemelik a szakmai ismeretek jelentőségét, vagy sürgetik Miskolc város adósságának törlesztését a gyáralapító emlékével szemben és szorgalmazzák a vaskohászat által itt létrehozott kulturális örökség védelmét, hasznosítását. Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik hiteles képet kívánnak kapni egy tudományág, egy szakma, egy magyar vaskohászati üzem fejlődéstörténetéről és ezen keresztül hazánk ipari innovációja ellentmondásainak egy szeletéről. Miskolc, 2005. november 4. Drótos László nyugalmazott vezérigazgató Fazola Henrik után a 36. volt gyárvezető