Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában 5.1. A tervgazdálkodás kezdete Magyarországra a vesztett háború után 300 millió USD jóvátételt róttak ki. A kormány a diósgyőri gyárat is kijelölte a jóvátételi kötelezettség teljesíté­sére, amely 1945. július l-jével kezdődött, és kapacitásának 40-60%-át lekö­tötte, noha az ország újjáépítése is sok acélterméket követelt. Hogy Diósgyőr a követelményeket teljesíthesse, felgyorsította a helyreállítást, a termelés bé­keidőbeli szintre való felfuttatását. Ezután a diósgyőri acélgyártás története szorosan kapcsolódik a háború utáni évek iparpolitikájához, amely célul tűzte ki, hogy az ország vas- és acélszük­ségletét hazai termelésből elégítsék ki. A kitűzött három- és ötéves tervek je­lentős vaskohászati fejlesztéseket irányoztak elő, amelyek kisebb-nagyobb hiányosságokkal valósultak meg. A szocialista tervgazdálkodás bevezetésekor a diósgyőri gyár is elvesztette korábbi önállóságát, s ez főként a fontosabb műszaki fejlesztési tevékenysé­get korlátozta le. A kormány a gyárat az egész magyar vaskohászat részeként kezelte; a nyereséget elvonta, és újraosztotta. A gyárvezetés bármilyen fej­lesztési lépést csak engedéllyel tehetett meg. Az üzemek és technológiák fej­lesztése nem az időszerűség alapján haladt, hanem az állam által juttatott anyagi forrás mértékének függvénye volt. Az egyes gyárak nagyon szűkös pénzkereteket kaptak, amelyek legtöbbször csupán az égető problémák eny­hítésére voltak elegendők. Távlati célú fejlesztésekre nem vagy csak ritkán futotta. Az első hároméves terv (1947-1950) lényegében az ország újjáépítési terve volt. Diósgyőr martinacél-termelését a hároméves terv végére évi 264 ezer tonnára, az elektroacélét évi 36 ezer tonnára irányozták elő. A teljesítés ér­dekében 1947-ben üzembe helyeztek egy átalakított 80 tonnás martinkemen­cét (VII.), 1949-ben az első Marz-kemencét. Az Elektroacélműben 1948-ban felállították az Ózdról áthozott 6 tonnás ívkemencét (10 t betéttel járatták, transzformátora 1980 kVA-es volt). 51 5.2. Martinacélműi kísérletek 1947. augusztus l-jén a hároméves terv megindítási aktusaként megtörtént az 50 m 3-es „bauxit-kohó" építésének ünnepélyes kapavágása. E kiskohót azért telepítették, hogy kikísérletezzék az öntészeti nyers vas hazai alap­anyagokból való gyártásának a technológiáját. A kohó (1948-tól 1951-ig) 51 Jung János: Műszaki feljegyzések az Acélműről. Magániratok

Next

/
Thumbnails
Contents