Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában 5.1. A tervgazdálkodás kezdete Magyarországra a vesztett háború után 300 millió USD jóvátételt róttak ki. A kormány a diósgyőri gyárat is kijelölte a jóvátételi kötelezettség teljesítésére, amely 1945. július l-jével kezdődött, és kapacitásának 40-60%-át lekötötte, noha az ország újjáépítése is sok acélterméket követelt. Hogy Diósgyőr a követelményeket teljesíthesse, felgyorsította a helyreállítást, a termelés békeidőbeli szintre való felfuttatását. Ezután a diósgyőri acélgyártás története szorosan kapcsolódik a háború utáni évek iparpolitikájához, amely célul tűzte ki, hogy az ország vas- és acélszükségletét hazai termelésből elégítsék ki. A kitűzött három- és ötéves tervek jelentős vaskohászati fejlesztéseket irányoztak elő, amelyek kisebb-nagyobb hiányosságokkal valósultak meg. A szocialista tervgazdálkodás bevezetésekor a diósgyőri gyár is elvesztette korábbi önállóságát, s ez főként a fontosabb műszaki fejlesztési tevékenységet korlátozta le. A kormány a gyárat az egész magyar vaskohászat részeként kezelte; a nyereséget elvonta, és újraosztotta. A gyárvezetés bármilyen fejlesztési lépést csak engedéllyel tehetett meg. Az üzemek és technológiák fejlesztése nem az időszerűség alapján haladt, hanem az állam által juttatott anyagi forrás mértékének függvénye volt. Az egyes gyárak nagyon szűkös pénzkereteket kaptak, amelyek legtöbbször csupán az égető problémák enyhítésére voltak elegendők. Távlati célú fejlesztésekre nem vagy csak ritkán futotta. Az első hároméves terv (1947-1950) lényegében az ország újjáépítési terve volt. Diósgyőr martinacél-termelését a hároméves terv végére évi 264 ezer tonnára, az elektroacélét évi 36 ezer tonnára irányozták elő. A teljesítés érdekében 1947-ben üzembe helyeztek egy átalakított 80 tonnás martinkemencét (VII.), 1949-ben az első Marz-kemencét. Az Elektroacélműben 1948-ban felállították az Ózdról áthozott 6 tonnás ívkemencét (10 t betéttel járatták, transzformátora 1980 kVA-es volt).

51 5.2. Martinacélműi kísérletek 1947. augusztus l-jén a hároméves terv megindítási aktusaként megtörtént az 50 m

3-es „bauxit-kohó" építésének ünnepélyes kapavágása. E kiskohót azért telepítették, hogy kikísérletezzék az öntészeti nyers vas hazai alapanyagokból való gyártásának a technológiáját. A kohó (1948-tól 1951-ig) 51 Jung János: Műszaki feljegyzések az Acélműről. Magániratok