Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

4. Diósgyőri acélgyártás a két világháború között

4.2. Világgazdasági válság Az 1930-as évek küszöbéhez tehát fejlődésben levő magyar gazdaság és vaskohászat érkezett. A fejlődés dinamikája a század első évtizedéhez hasonlítható. További sorsát ezután ismét külső körülmények, az egész világra kiterjedő gazdasági válság befolyásolta. Sokan hasonlították e válság gazdasági következményeit háború okozta gazdasági összeomláshoz. E hasonlat azonban téves, mert hiszen a termelőeszközök, a termelés nyersanyag- és energiaforrásai, a technológiai kultúrák egyaránt termelésre kész állapotban voltak, csakhogy a fogyasztás katasztrofális csökkenése miatt kihasználatlan termelőkapacitások hatalmas arányú veszteségeket okoztak és szinte elviselhetetlen munkanélküliséget. Sok kisés nagyipari üzem ezt nem volt képes elviselni. Tönkrementek. A magyar vaskohászat is a nagy vesztesek közé került, és hat év kellett hozzá, hogy visszanyerje az 1929. évi pozícióját. Az állam a külkereskedelmet a maga ellenőrzése alá vonta. A külkereskedelem ugyanis ismét a gazdálkodás legfontosabb tényezője lett. Az országnak termelnie kellett; szinte mindenáron, de az értékesítés export nélkül nem volt lehetséges. Az acélipar mind a válsághoz való alkalmazkodás, mind az exportbővítés terén ezúttal is eredményes ágazata volt az ország gazdaságának. Nagyobb vaskohászati üzemeink különleges, esetenként példa értékű intézkedéseket vezettek be. Diósgyőrben a MÁV AG készárutermelése a válság éveiben így csökkent: 1928- 29. üzletév termelése 72.426 tonna 1929- 30. üzletév termelése 59.286 tonna 1930- 31. üzletév termelése 51.934 tonna 1931- 32. üzletév termelése 40.562 tonna (Az 1913. évi készárutermelés 163.777 tonna volt. Ahhoz képest az 1931-32. gazdasági év termelése kereken V4-re csökkent!) 1931 júliusa végén leállt a nagyolvasztó, és másfél évig Diósgyőr ismét nyersvastermelés nélkül dolgozott. 1932-ben a martin- és elektroacélmü is csupán 50%-nyi kapacitással termelt.