Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

4. Diósgyőri acélgyártás a két világháború között

NYtKSVAilERMELÉS acm.'i'iiw.i k:> 0 SÍKT---' £2 í • Í929 121 PJZ'J 40. ábra A hazai vaskohászat termelése 1920-as években A hazai vaskohászat 1920-as évek eleji és végi termelési eredményeiről tájékoztat a 40. ábra. Ezen az 1913. évi nyers vas- és acéltermelésről két-két oszlop szerepel. Az elsők (az üresek) az 1913. évi Magyarország termelését mutatják; a másodikok (a vonalkázottak) ebből csak annyit, amennyit 1913-ban azon a területen termeltek, amely még 1920 után is megmaradt. A kettő együtt érzékelteti a trianoni veszteség mértékét. Az 1921. évi katasztrofálisan alacsony termelési szintek tükrözik a veszteség okozta gazdasági nehézség súlyosságát, ahonnan az országnak újra kellett „építkeznie". Az 1929. évi nyersvas- és acéltermelés oszlopai viszont már azt jelzik, hogy a gazdaság részeként a vaskohászat nemcsak talpra állt, hanem megerősödött, hiszen a meghagyott üzemek 1913. évi termelési szintjét már túlszárnyalta, méghozzá lényegesen hátrányosabb nyersanyagellátási és piaci körülmények kö44 zött Egy korabeli táblázat arról tanúskodik, hogy a magyar acélipar 1929-ben a világranglistán nyersvastermelésével a 19., acéltermelésével a 17. helyet foglalta el. Acéltermeléssel megelőzte Hollandiát, a dél-amerikai országokat, Kínát, Ausztráliát. Kereken kétszer annyit termelt, mint Norvégia, Románia, Finnország és Jugoszlávia együttvéve. Dr. Reichert, a németországi vas- és acéliparosok üzletvezető főmegbízottja, a Stahl u. Eisen-ben a világ 1929. évi nyersvas- és nyersacéltermeléséről a 8. táblázat szerinti összeállítást teszi közé. 44 Sziklavári János: Magyarország vaskohászata a XX. században. (A bucakemencétől az tegrált acélgyártásig konferencia gyűjtemény) 114. p. in-