Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

5. táblázat 1895 1900 1905 növekedés [%] 1905/1895 Vasérctermelés 360 456 421 117 Nyersvastermelés 252 427 464 184 Acéltermelés 1200 1666 1661 138 Az acéltermelésben csak a folytacél foglaltatik. A fejlődés itthon is jelentős volt, noha - természetesen - a világfejlődéssel nem tarthatott lépést, hiszen ebben az időben már újabb és újabb országokban kezdett kibontakozni az acélipar. Az ország vaskohászatának a millennium évében elért technológiai helyzetéről Edvi Illés Aladár készített összeállítást:

32 nyers vastermelés: 4,696 millió mázsa (56 nagyolvasztó) vasércfelhasználás: 10,710 millió mázsa faszénfelhasználás: 2,164 millió mázsa kokszfelhasználás: 2,825 millió mázsa acéltermelés (évi termelés átlaga): frisstűz: 18 db 0,022 millió mázsa kavaró: 52 db 1,143 millió mázsa konverter: 11 db 1,357 millió mázsa martinkemence: 36 db 2,814 millió mázsa tégelykemence: 6 db 0,019 millió mázsa forrás ztókemence: 82 db acéltermelés összesen: 5,355 millió mázsa forrasztott acél aránya: 22% folytacél aránya: 78% A magyar gazdaságnak azonban a vaskohászat, fejlődése ellenére, fájó sebe volt (és máig is maradt), hogy termékválasztéka az értékesebb vas- és acéltermékekből szegényes. Emiatt ilyen termékeket importálni kellett, s velük szemben kevésbé értékes, inkább anyag és energia, mintsem munka értéket Edvi Illés Aladár: Vas- és Fémipar. 1901. 423-424. p.