Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

3. Az új Martinacélmű korszaka

Tégelyacélgyártmányok: kovácsolási célra C-, C-Cr-, Cr-Ni-. Cr-Ni-V-acél, gyorsacél öntecsek és különféle acélöntvények voltak. 1896-ban a kereskedelmi miniszter az államvasutak gépgyárát bízta meg a budapesti Erzsébet híd lánctag]ainak gyártásával és összeszerelésével. A gépgyár a lánctagok megmunkált lemezeinek szállítására neves amerikai és európai vállalatokat kért fel ajánlattételre. Mivel egyetlen vállalat sem küldött megfelelő ajánlatot - valószínűleg a szigorú minőségi és kiviteli előírások miatt -, ezért a minisztérium Diósgyőr mellett döntött. 1887-ben kap megbízást Diósgyőr a budapesti Erzsébet híd lánctagjainak, továbbá hídsaruk és csapok gyártására 1% Mn-tartalmú, 50-55 kg/mm

2 szakítószilárdságú, 20% nyúlású acélból. A lánctagok nagy mérete (a legnagyobb 14.604 mm hosszú) miatt új csarnokot építettek, megmunkáló gépeket és gőzpörölyöket vásároltak. 2 év alatt leszállították a 4094 db lánctagot (tömegük összesen 4,176.355 kg volt). A csapok és csavarok tömege 217.091 kg, egy-egy hídsaruöntvény 15.270 kg volt. Leszállították a vasgerendákat, U-tartókat, csavarokat, lapos- és szögvasakat. Valamennyi termék kitűnő minőségű volt. (A hidat 1903. október 3-án adták át a forgalomnak, 1944-ben a németek felrobbantották, majd a háború után lebontották.) 3.2. A martinacélgyártás korabeli technológiája 1898-ban Obholzer Béla irányításával megkezdték az ötvözött acélok gyártását martinkemencében; előbb a páncélgránátok Ni-es acéljait, majd a Cros, CrMo-es, W-os szerkezeti acélokat és a hőálló acélokat. A 25., 26., 27. és 28. ábrákon, a korabeli adagkönyvek lapjainak fényképein, nyomon követhető a gyártás-technológia.