Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

2. Kezdetét veszi a folytacélgyártás korszaka Diósgyőrben

22. ábra A Bessemer-konverter rajza A Bessemer-féle folytacélgyártás megszületése időben megelőzte a martinacélgyártást. Az angol Henry Bessemer 1855-ben jelentette be szabadalmát szélfrissítő acélgyártásra. Ennek lényege, hogy kvarccal bélelt konverterbe (22 ábra) öntött 1200-1500 °C-os folyékony nyersvasba levegőt fújtak. A levegő oxigénjével frissített. A vas kísérői, elsősorban a szilícium oxidációja folyamán keletkező hő elegendő volt ahhoz, hogy a lefúvatott (frissített) vas - a tulajdonképpeni acél - 1600 °C-ra melegedjen, és folyékony állapotban maradjon. A nyersvasnak e célból elegendő szilíciumot kellett tartalmaznia. Ezt részben az ércminőség célszerű megválasztásával, részben az akkor már hőtechnikailag is megfelelően kézben tartható nagyolvasztó technológiájának szabályozásával sikerült elérni. A folyékony acél a konverterből tetszés szerinti alakú formába (kokillába) volt önthető. Az acél a kokillában dermedt meg (kristályosodott). A Bessemer-konverter (Bessemer-körte) fenekén légzsák van, amely a tengelyen keresztül menő vezeték útján van összekötve egy fújtatóval. A légzsákból fúvókán át áramlik a levegő a körtébe öntött nyersvason keresztül. A levegő oxigénje egy-egy adagot (7-8 tonna nyersvasat) 35-40 perc alatt frissített. Amíg a nagyobb teljesítményű kavarókemencék is naponta csak 10 tonna nyersvasat tudtak acéllá frissíteni, erre a Bessemer-konverterek 1 órán belül képesek voltak.