Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

Mellékletek

25/4. ábra A diósgyőri alapanyagból kovácsolt Volkswagen hátsó himba-féltengely d) Félautomata acélok gyártása Az újrakénezési technológia továbbfejlesztésének eredményeként a gépjárműveket tervező mérnökök újabb és a korábbiaknál anyag- és költségtakarékosabb gyártmányok és alkatrészek előállítását követelték. Ilyen új alkatrész a kénnel nagyobb mértékben ötvözött, biztonsági célokat is biztosító alkatrész, a gépjármű motorok vezértengelyére szerelt dugatytyúmozgató hajtókar. A hajtókar összetételét és minőségi paramétereit úgy tervezték meg, hogy képes legyen a motor nyomatékának a szükség szerinti átadására, de abban az esetben, ha a motornál nagyobb hiba következne be (pl.: szelep besülés) a csatlakozó felületen eltörve ki tudja iktatni a hibás alkatrészt, megmentve ezzel a gépjármű motorját, szavatolva a benne ülők biztonságát. e) Nagy kovácstuskók alsó öntéssel való gyártása Már az olasz irányítás alatt felismerték, hogy az acélműi technológiai adottságok kiválóan alkalmasak nagy méretű acéltuskók gyártására. Öntőgödröt létesítettek, kokillákat vásároltak, számítógéppel programozott fűthető visszahütő kemencét építettek és korszerű, úgynevezett két alátétes (alsó és felső öntőlap egymásra építve) alsó öntéses technológiát kísérleteztek ki.