Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

ózdi martin-rekonstrukció csak a martinkemencék, mint termelő egyedek tekintetében hozott lényeges fejlődést; az elavult, kis kapacitású kemencék helyett 8 db 90 tonnás Maerz-kemence épült, és újszerű volt a földgáz+pakura vegyestüzelés égéslevegőjének oxigénnel való dúsítása is; de a lemezből hegesztett új kémények hamarosan tönkrementek, helyettük téglakéményeket kellett építeni.

62 A rekonstrukciók közül egyik legjelentősebb a diósgyőri durvahengermű részleges rekonstrukciója során épített új blokksor és bugasor, hazai (KGMTI) tervezés alapján, hazai (Diósgyőri Gépgyár) kivitelezéssel.

63 Néhány új beruházás is növelte vaskohászatunk műszaki színvonalát; a salgótarjáni szalaghengermű új négyhengeres és húszhengeres (Sendzimir) állványa és két - 200 m/min - sebességű hasítósora, Borsodnádasdon a járműkerékgyártó üzem műszaki színvonala. A „December 4" Drótmüvek új acélhuzalgyártó és új kötélsodró üzemét korszerű és korszerűsített gépekkel szerelték fel. Fontos új létesítmény volt a csepeli elektromos csőhegesztő berendezés. Diósgyőrben az új elektroacélmű (50 tonnás, 25 MVA-es ívkemencével és vákuumozóval) kielégítette a kor műszaki követelményeit.

64 Nem sok jó mondható el viszont a BÉM zsugorítóművének konstrukciójáról, amely a hibás tervezés miatt súlyos környezetszennyező góc lett Miskolc északi terében, amellett számos technológiai hiányosság (pl. törés, osztályozás) miatt rossz minőségű, nagy portartalmú zsugorítmányt adott. Ez sok járatzavart okozott a nagyolvasztók üzemében. Vaskohászatunk fejlesztésében a főhatóságok külön fejezeteket szántak a nemesacélgyártás fejlsztésének: miből mennyit?, milyen berendezésekkel?, hol? kérdésekre hozzáértő szakemberek tanulmányai fogalmaztak válaszokat, amelyeket megvitattak, elfogadtak; határozatok is születtek, de valójában semmi érdemleges nem történt sem akkoriban, sem azóta. A magyar nemesacélgyártás fokozatosan visszafejlődött, majd az 1980-as évek végére gyakorlatilag elsorvadt.

65 Az 1956-1968 közti fejlesztési szakaszra elsősorban a hengereltáru termelésének növekedése volt a jellemző, évi 6%-os rátával. A Dunai Vasmű hideghengermüvének belépése és a salgótarjáni, valamint csepeli keskeny hidegszalag hengersorok bővítő rekonstrukciója következtében nőtt a hidegen Sziklavári János: A műszaki fejlesztés problémái vaskohóiparunkban. BKL. Kohászat 1989. I. 1-11. p. Sziklavári János: A műszaki fejlesztés problémái vaskohóiparunkban. BKL. Kohászat 1989. 1. l-l 1. p. Sziklavári János: A műszaki fejlesztés problémái vaskohóiparunkban, BKL. Kohászat 1989. 1. l-l 1. p. Remport Z.-Sziklavári J.: A magyar vaskohászat fejlődése és helye az ország gazdaságában. 213-219. p