Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában
„Tisztelt Utókor! Az Életnek egyik kérlelhetetlen, de fenségesen szép törvénye: a Fejlődés. Nincs sem élőlény, sem természetes képződmény, sem ember által alkotott tárgy vagy gyártmány, mely ne lenne alávetve ennek a magasabb rendű Törvénynek! Maga az emberi lét és a társadalmak is fejlődésen mennek keresztül. De a fejlődésnek is van egy immanens, belső értelme is: minden a Földön - és most már elmondhatjuk, hogy a világűrben is! - az emberiség boldogulását szolgálja! Az iparnak is ez a feladata és ezzel a létesítménnyel, a Lenin Kohászati Művek új Elektroacélmű vének építésével is ezt szolgáljuk. A fejlődésnek azonban kettős arculata van: csak a Múltat tudjuk tárgyilagosan megítélni, a Jelent alig és a Jövőt egyáltalán nem! így az utókor mindig kedvezőbb helyzetben van! Ezért hangot kell adnunk egy nemes értelemben vett irigységünknek is, mely abból fakad, hogy Te, tisztelt Utókor, talán már eléred azt az állapotot, amiről a nagy társadalomtörténeti kutatók, filozófusok és tudósok, a nagy Tanítómesterek álmodoztak velünk együtt: az erőszakszervezet nélküli, az emberek minden szükségletét teljesen kielégítő és zavartalan, békés, háborúmentes életet biztosító társadalmat! Az új Elektroacélmű építésének megkezdésekor azonban még nem ebben a boldog korban élünk és hogy emiatti nehézségeink, akadályozott lehetőségeink és szerény, a tudásnak csak mai fokán álló képességeink, valamint társadalmi formánk lemérésére mércével szolgáljunk az Utókor számára, a Lenin Kohászati Művek Vezetősége elhatározta, hogy az új létesítményre és a gyárra vonatkozó fontosabb adatokat, a „Monumenta fabricae Diósgyőriensis"-t emlékként az Utókorra hagyja. így elősegítjük problémáink jobb megértését, gyárunk és társadalmunk helyesebb megítélését, de nem utolsósorban megmentjük az Utókor fejlődéstörténeti kutatóit attól a mérhetetlen fáradsággal járó munkától, mellyel egy mai kutatónak a régi gyárak és létesítmények történetének kutatása során meg kell küzdeni! Tisztelt Utókor! Ne feledd el, hogy ebből az emlékdobozból nemcsak a múltat ismered meg, hanem egy egész gyár dolgozóinak meleg, Feléd áradó szeretetét is és abban az aktusban, amikor felnyitod emlékdobozuk fedelét, egybeölelkezik a Múlt, a Jelen és a Jövő! Kelt Miskolcon, Diósgyőrvasgyárban, 1967. év január havának 19. napján."
