Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

villamos ívvel redukáló salak alatt raffinálták és ötvözték. Az újjáépítés hároméves tervidőszakában jelentkező acélhiány kielégítésének kényszere miatt a kombinált kemencék technológiáját megújították; a villamos energiát már a beolvasztás kezdetétől, a gáztüzeléssel egyidejűleg bekapcsolták. A kemence termelőképessége megnőtt, de ennek gazdasági hátrányai is voltak. Az intenzív energiabetáplálást a falazat, főleg a boltozat, tartósan nem bírta ki. Megnőtt a tűzállóanyag-fogyasztás, a karbantartási költség és főként a grafitelektródára való kiadás. Kétségtelen, hogy az eredeti technológiával dolgozva, e többletkiadások elkerülhetők lettek volna, de olyan csekélyre csökkent volna az óránkénti teljesítmény is, ami az akkor már általánosan felgyorsult termelési teljesítmények mellett nem lett volna elfogadható. Célszerűbbnek látszott leállítani a kombinált kemencéket, és a klasszikus ívkemencék (a 2 tonnás és 6 tonnás Heroult-, a 10 tonnás DEM AG- és a 2 db 15 tonnás Tagliaferri-kemence) teljesítményének növelésével pótolni a kieső termelést. Az ötvenes évek második felében aktivizálódó műszaki-technológiai tevékenység kiemelkedő eredménye a folyamatos öntés megvalósítása az Elektroacélműben. Nagy lépés volt ez akkor Magyarországon, hiszen a folyamatos acélöntés még világszerte csak a kísérletezés állapotában volt, és nagyon kevés üzem büszkélkedhetett vele. Diósgyőrben 1956. szeptember 12-én öntöttek először acélt a kísérleti folyamatos öntőművön., amelynek elvi vázlatát az 50. ábra mutatja. Az öntőmüvet a gyár szakembereinek egy csoportja tervezte, és az Elektroacélmű kollektívája a központi karbantartó üzemmel összefogva, egy emberként építette. Az öntőmű gondolatának felvetésétől az első öntésig 158 nap telt el. Ennyi idő - öt hónap - alatt az alkotó kollektíva, amelynek a gyár akkori igazgatója és főmérnöke is egyenrangú tagja volt, képzeletében megszülettek a szerkezeti elemek, elvégezték az előkísérleteket, megtervezték a berendezést, a kiszolgáló és energiaellátó egységeket, legyártották az alkatrészeket, és felszerelték az öntőművet. Sziklavári János-Bódi László: A Lenin Kohászati Müvek folyamatos öntési kísérletei. BKL Kohászat, 1970. 7. 325-330. p