Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

ma nem volt az öncélú mennyiségi hajszának. A hároméves terv sikerrel is teljesült. Más módszerrel állították össze az első ötéves tervet. Ekkor ugyanis már a politika tervezett. Felszámolta az ipari forradalom óta fokozatosan kiépült és történelmi hagyományaival minőségi prioritásra alapozott vaskohászat metallurgia —» melegalakítás —» továbbfeldolgozás technológiai egységét, figyelmen kívül hagyta a műszaki fejlesztés és a termelésbővítés őszhangjának követelményét; megalapozatlan termelési terveket diktált, és törvényerőre emelt. A „tonnaterv" istenének oltárán feláldozta a minőséget, a programszerűséget és önköltséget, s majd ezek nélkül súlyosan sérült a munkafegyelem is. Mindezeknek tragikus következménye lett sok súlyos és végzetes kimenetelű baleset, töménytelen selejt, a feldolgozóipar acélminőségi reklamációjának sorozata. A „törvénysértést" büntették: a tonnatervet nem teljesítő vállalatokat elmarasztalták, számos esetben a politikai szervezetek által "vétkesnek" ítélt műszaki vezetőket leváltották, sokukat szabadságvesztéssel büntettek. Az irreális ötéves terv elviselhetetlen gazdasági és társadalmi feszültségekbe torkollott, és a kormánnyal együtt megbukott. Sajnálatos áldozata lett ennek az új vasmű is: az 1950-ben megkezdett és 5 évre tervezett beruházás 15 év alatt készült el. Ezek azonban már az '50-es évek történetének részletei. 5.4. Az ötéves terv Az első ötéves terv (1950-1954) egyik fő célkitűzése az iparosítás meggyorsítása volt. Az első év termelési sikerei alapján módosított (felemelt) terv szerint a vaskohászatnak a tervidőszak utolsó évében, 1954-ben el kell érnie 1,28 millió tonna nyersvas és 2,2 millió tonna acél termelését. E termelési szinthez nagymértékű beruházási program tartozott. Az ország azonban a nagy anyagi megterhelést nem volt képes elviselni. Az első ötéves terv célkitűzései nem teljesültek. Az eredeti tervszámokat előbb lényegesen megnövelték, majd 1953-ban (a Nagy Imre-féle gazdasági program szerint)a beruházások nagy részét ideiglenesen leállították, vagy a végrehajtást lassították. Diósgyőrben megépült a III. sz. kohó (700 nr térfogattal), de a Martinacélműben építeni tervezett 8 db 80 tonnás modern martinkemence helyett csak 3 db 80 tonnás és 1 db 40 tonnás épült, továbbá egy 180 tonnás buktatható kemence (48. ábra). A technológia korszerűsítését szolgálta egy 250 tonnás körkeverő, a gyorslaboratórium és a csőposta, valamint a pakuratüzelésre való átállás. 1953-1954-ben a martinadagok betétjében a nagy (65%) nyersvasarány a sok érc és sok salak miatt technológiai nehézségeket okozott. Ennek mérséklésé-