Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában
A nyersvastermelés ugrásszerű növekedése a diósgyőri nagyolvasztó üzembe helyezésének következménye. Az acélgyártás fejlődését mutatja, hogy a Bessemer-acélt Martin-acéllal, a tégelyacélt elektroacéllal váltották ki, a ka vartacélt felszámolták. Megfigyelhető az elektroacel mennyiségének jelentős arányú növekedése is: míg 1913-ban a tégelyacél és elektroacel együttesen 3.923 tonna volt, 1929-ben az elektroacel már 17.860 tonnát tett ki, az összes acél közel 3,5%-át. A táblázatból az is kitűnik, hogy 1929 első félévében az acéltermelés 271,5 ezer tonna volt, s ez kereken 543 ezer tonna éves termelési szintnek felel meg, ami 22,5%-kal nagyobb, mint az 1913. évi acéltermelés; 1929 második félévének kevesebb termelése már válság kezdetétjelezte. 13. táblázat Magyarországi vas- éü acélművek nyersvas- ét? acéltermelése az 1913. éa 1927—1929. évekbenIIMitnnr ThommM.-irtlnKnvnrópcat T*ftelyacél BlelUroacél 1 s a Nycrwvaaacól omOnlvé T*ftelyacél BlelUroacél Évi összIlii Év tcrmclfc q Ingtitra 65 1 acól omOnlvé riVTO kidűlve >U acél T*ftelyacél BlelUroacél termelés q Ilii 1 i q <! q gas B *1913 1,904.436 — 415.880 3,939.940 37.090 19.880 19.350 4,483.140 1927 2.993.322 157 • 5 — _ 4.597.65G _ 328 118.811 4,716.795 106-4 1928 2,850.772 150-0 4,726.679 — 1 — — 135-963 4,862.642 109-7 1929 I. nogyocl 898.794 1.290.138 _ _ 44.673 1,334.861 II. « 944.408 — — — I,8i5.060 — — — 34.489 1,379.549 — III. u 913.057 — — — 1,231.655 — — — 53.211 1,28. 666 — IV. « 923.254 — — — 1,039.230 — — 46.224 1,135.444 — 1929 eftégz év 3,679.518 193-40 4,956.123 _ _ 178-597 5,134.720 116-2 - A* 1913. é tüntetik: fel. vi tormolésl adatok az ország -nini határai között létező gyárak termeléseit 1930 táján Cotel Ernő nemzetközi tekintélyű professzor, így jellemezte vaskohászatunk színvonalát: 53 „A magyar vaskohászati technika mai állása a technika általános fejlettségének teljesen megfelel és a külföld vasipari technikájával általában nyugodtan összemérhető. Ha mégis nehézségek mutatkoznak néha, úgy az korántsem technikai, hanem csupán gazdasági okokra (a kokszolható szén és az elegendő vasérc belföldi hiánya) vezethető vissza. Technikai, adminisztrációs, áruminőségi és üzemgazdasági tekintetben, valamint a fegyelmezett rend tekintetében legnagyobb vasműveink annyira mintaszerűek, hogy sok nagy külföldi vasműnek is mintául szolgálhatnának. Ez a körülmény az, amely a nagy magyar vasművek jövőjét és versenyképességét feltétlenül biztosítja!" Cotel Ernő: Vaskohászat. Bányászat-Kohászat, Különkiadás, 1930. 690. p.
