Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

- Amikor e remény felcsillant, már negyedik éve vergődött világháborúban az emberiség. Ahogy szerte a világon, Miskolcon is fellázadt az értelem a háború kínjai, az iszonyatos véráldozat, az özvegyek, árvák kilátástalan helyzete miatt. A naponta érkező gyászjelentések, az utcákon szaporodó gyászruhák, a nyomor, a diósgyőri dolgozóknak a kezébe is tollat adott 1917-ben. A pénzügyminiszternek írt levelükben így fogalmaztak: „...mostani kereseteink olyan rosszak, hogy azokból a háború okozta és ma már elviselhetetlenné vált drágaság közepette magunk és családunk életfenntartását biztosítani nem tudjuk. Testileg teljesen kimerültünk, lerongyolódtunk, munkaképességünk napról napra csökken." A hadbavoltak feleségei így írtak: „...éhenhalásnak és teljes pusztulásnak va­gyunk kitéve. „Amikor a reménytelenség, a nyomor a megyei vezetői elé viszi őket, így mutatkoznak be: „a nyomor jött látogató ba apolgármester úrhoz." A petrográdi események Miskolcon is megértették: a változáshoz nem elgendőek az alázatos kérvények, a némán benyújtott petíciók. A béke és társadalmi felemel­kedés harcot kíván, s ehhez mutattak példát, ehhez adtak erőt az oroszországi események. A társadalomalakító Nagy Október első szavaival hitelét adta annak, hogy az általa képviselt rend a többségi, népi érdeket fejezi ki: a munkát, a kenyeret, a békét, az örök emberi érdekeket. Október hatására nagyot fordult a történelem. Népek sora lépett a szocializmus útjára. A mi népünk élete, társadalmi felemelkedésünk is, az élet minden területén szorosan összeforrt a Szovjetunióval - hangsúlyozta a továbbiakban a munkásgyülés szónoka. Bartáságunk történelmi lapjait írta százezer magyar internacionalista. Folytatta a hazánkat 40 éve felszabadító Vörös Hadsereg, s írja a ma nemzedéke, akik békés körülmények között dolgoznak a szocializmusért. - A szavak mögött sorakozó tettek, a szocialista közösség ereje csak növeli a békepolitika hitelét, e politikának és következetes vállalásának értékét. Ennek el­lenére ma a fokozódó fegyverkezési hajsza, a nukleáris háborútól való félelem miatt mind többen kérdik: mi a bizonyosság, a biztosítok arra, hogy nem pusztul el az emberiség, hogy megmenekül a kultúra, a civilizáció bolygókat ostromló építménye, hogy a tudomány, a technika vívmányai nem elpusztítják, hanem gazdaggá varázsol­ják a földet. Legfőbb biztosítékunk erre a Szovjetunió és a szocialista országok ereje és eltökéltsége a béke megőrzésére - állapította meg a szónok. - A munkásgyülésnek helytadó nagyüzem a XX. század szellemóriásának a nevét viseli - emelte ki a városi pártbizottság első titkára. Azét a Leninét, aki nem az ünnepek, hanem a mindennapi munka, a realitások embere volt, akinek nevéhez legyőzheetlennek tartott akadályok felszámolása fűződik. Arra kötelez szellemi öröksége, hogy a munkát, céljainkat, a való világgal mérjük. Ma sokfelől vagyunk kitéve nehéz teherpróbának. Ezért tartjuk különösen érdekesnek azt a feszültségekkel terhes, de kiegyensúlyozott, alkotó munkára alkalmas légkört, belpolitikai stabilitást, amit városunkban is tapasztalunk. B. Gy. Diósgyőri Munkás, 1984. november

Next

/
Thumbnails
Contents