Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

Nincs szándékomban felsorolni a vitatott kérdéseket, csupán egyet emelek ki. Ezt azért, mert jól érzékelteti az ülés légkörét, a hozzászólások jellegét. A többség és néhányan A szakszervezeti bizottság ülésének elnöke, Varga Barnabás, a szakszervezeti bizottság titkára mondta összefoglalójában: „...A vita hasznos volt, dolgozóink ismerik jogaikat, tudják kötelességeiket, felvetéseikkel elősegítették kollektív szerződésük helyes keretekbe öntését." Ez természetesen összegző vélemény, s hogy ettől bár nyilván kevés - eltérő hozzáállás is volt, azt mutatja a következő okfejtés, melyet utána többen is megerősítettek és magukénak, sőt - nyilvánvalóan - mindenkire nézve kötelezőnek vallottak. Arról volt szó, hogy a gyár dolgozói a negyedik ötéves tervfeladat javaslatának ismeretében képviselőik által elfogadásra javasolták azt. Olyan észrevétel nem hangzott el, hogy emeljük ebben még magasabbra a mércét, mert a feladatok növekedésének arányául úgy érezzük, az igények, az elvárások aránya nagyobb lesz. Tegyünk tehát többet, hogy többet vehessünk el. Nem, ilyen vélemény nem volt. ígéretet tettek - ahogy ezt már a gépgyár öntudatos és szorgalmas dolgozóitól megszoktuk és újra csak teljes elismerésünket fejezhetjük ki érte igyekeznek, hogy túltejesítsék a tervet. Most azok a viták, megbeszélések már befejeződtek, melyeken tisztázódott, hogy mit várnak gépgyárunk dolgozóitól, majd azt tárgyalták egy hónapon keresztül, mit várnak a vállalatvezetéstől a dolgozók... Diósgyőri Munkás, 1971. június 29.