Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

Szerkesztői előszó

bíróság „archívumát" gazdagítják, s hosszú időre van szükség, amíg ezek a megyei, vagy a Magyar Országos Levéltár polcaira kerülnek. Forrásként így maradt meg a helyi és az országos sajtó, s a legfontosabb eseményeket dokumentáló fényképek, grafikonok, táblázatok sokasága. S amire a kötet lektorai, ajánlói a figyelmet felhívják, mindképpen szükséges volt hozzá az a „rendszerező elme", az a személy, aki nemcsak átélője, hanem sokszor meghatározója, legalábbis alakítója és nem pusztán szemlélője volt az eseményeknek. Boros Árpád „privát" dokumentumai, feljegyzései, fél évszázadot átfogó, s egységessé formált emlékei így álltak össze egy olyan kötetté, amelynek olvasása az egykori dolgozók érzelmét és értelmét egyaránt megragadja, gyakran könnyeket csalva a szemekbe. A kötet emléket idéz, emlékeztet az eltelt fél évszázadra, s emléket állít a diósgyőri kohászatnak, kohászoknak. Ebben az értelemben több, mint a csak levéltári dokumentumokra épülő üzemtörténetírás. Nagy tiszteletet érdemlő, országot építő generáció(k) története, amelybe a szerző is beleírta saját életét, élete történetét. Miskolc, 2004. március A szerkesztő